Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Z. Szabó László: A bordalok előképei a 19.század első évtizedeinek lírájában

Z. Szabó László A BORDALOK ELŐKÉPEI A 19. SZAZAD ELSŐ ÉVTIZEDEINEK LÍRÁJÁBAN A hely szelleme, annak hangulata természetesen juttat eszembe nem is egy idézetet. Az egyik a közeli füredi tájat idézi fel a 18. század legvégéről. Pálóczi Horváth Ádám 1789. február 28-án udvarló verset küld Kazinczy Ferenchez. Bemutatkozásnak szánja, meg tán szántódi magányának unalmát elűzendőnek, amikor saját magát helyezi a verses levél középpontjába. A költeményben egy pillanatra megmutatja a táj képét is: a Szántódról látható világot, az ekkor nádtengerrel kísért Balaton-partot és a távoli Füredet. Megáldotta a természet szerentsés lakóhelyét, Jó busa termővé tette kővel bővös mezejét, Előtte tengert termesztett, háta megett hegyeket, Mellyek fákkal kiesitik s szőlőkkel a bérczeket. Bajos szépségekhez képest lerajzolni vizeit S azoknak fül csiklandozó gyönyörű tsergésseit. Képzeld egy paraditsomnak boldog lakó helyemet, S ebben egy ollyan Ádámnak gondolly lenni engemet, Aki azon mesterkedik, hogy állagyát szépítse, S az ember hajdani boldog voltát meg közelítse. A szőlőkkel „kiesített" bércek évszázadok óta jó borral gazdagították a Balaton-felvidék egymásnak köszöngető településeit, és nyilvánvalóan az élet keserű s nehéz idején, ha csak pillanatokra, de búfelejtőül szolgáltak az itt lakók számára. A szőlő s így a bor a terület kultúrtájjá létele óta honos e vidéken. A ránk maradt római mozaikok — gondoljunk a balácai mozaikok közül a gyermek Bacchust szőlőfürttel ábrázolóra vagy a szőlőt művelő rabszolga alakjára —, a tájról szóló beszámolók, az útirajzok és a nép dalai egyaránt a szőlőkultúra meglétét és annak folyamatosságát igazolják. így természetes, hogy amikor a gondűző borocska a tanácskozás fő témája, akkor a Balaton környékén keletkezett ilyen dalok foglalják el vizsgálatunk egy részét. De csak egy részét, és nem az egészet. Hiszen bordal ott 17