A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bene János (történész-muzeológus, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza): Az utolsó nemesi felkelés Szabolcs vármegyében

red krónikása, Bozóky István: „Legelői ment gyalog a Fő Kormány Tiszt­sége és az ahoz tartozók, kik neveknek olvasására, Generális Ő Nagysága eleibe menni és magokat meghajtván jelenlétöket szóval jelenteni tartoz­tak. Ezek után menték lóháton a Századok, az ezredes Kapitány osztályán kezdvén. Minden századtól elől mentek a Főtisztek, kik nevek olvasására a Generális Ő Nagysága előtt kivont karddal salutíroztak." Ezután a tisztek „ . . . olly móddal állottak, hogy ezen két rend között, egy lovas katona el­mehetett. Ezek között a Káplárok, és a közvitézek nevek olvasására, egyen­ként oly módon mentek el, hogy a generális Ő Nagysága előtt mindenik tartozott magát e szókkal jelenteni: itt vagyok. így cselekedvén karéjba állottak." 11 Az ezred létszáma ekkor a szabolcsiakhoz csatolt hajdúkerü­leti félszázaddal 1137 személyre ment. A szabolcsi felkelő sereg a győri csata után néhány nappal, 1809. június 17-én indult el szakadó esőben Nyíregyházáról Debrecen felé. A menet élén az ezredes főhadnagy osztálya ment (Molnár Antal és Patay István százada), őt követte az ezredes kapitány osztálya (Winkler János és Gencsy Sámuel százada), legvégül az ezredes fő strázsamester osztálya haladt (Jármy Benjá­min és Nozdrovitzky Pál százada), melyhez hozzáragasztották a Hajdúke­rület félszázadát is. Június 20-án reggel 4 órakor vonult ki Debrecenből a regiment. A város szélén „Generális Ő nagysága az Ezredet meg állította ... és az úton az egész Ezredet exercziroztatta. Közel egy mérföldet ment a nemes Ezred exerciroz­va, Generális Ő Nagysága kommandírozása alatt. Az honnan ő Nagysága búcsút véve, és azon ígérettel, hogy egy néhány nap múlva utói éri a Nemes Ezredet, vissza ment Debreczenbe. A Nemes Ezred pedig útját folytatta Szövát felé." 12 Püspökladány—Karcag—Kisújszállás—Törökszentmiklós— Szolnok-Cegléden át július 3-án érkeztek Üllőre, majd 10-én vonultak be Pestre, ahol Alvinczy József tábornagy pótolta a hiányzó felszerelést. Ek­kor osztották ki a lőfegyverekhez szükséges puskaport, töltést és kovát. A felsőbb parancs az ezredet Komáromba rendelte, ahová július 15-én indultak Vay generális parancsnoksága alatt, aki Piliscsaba alatt megállí­totta a regimentet és a tüzelést gyakoroltatta századonként, majd osz­tályonként. E gyakorlatban Winkler, Patay és Molnár századja tűnt ki leg­inkább. Július 17-én érkeztek meg Ószőnybe még Kállay Miklós parancs­noksága alatt. Itt azonban az ezredes betegsége miatt hivataláról lemon­dott, s helyét másnap a József huszárok volt strázsamestere, Gencsy Ferenc vette át, akit szeptember 10-én a nádor ezredessé léptetett elő. Július 20-án Pápán keresztül a Bakonyba vonult a regiment, a parancs­nokság és az I. osztály Somlóvásárhelyen, a II. osztály 1. százada Tornán, a 2. Tüskeváron, a III. osztály 1. százada Devecseren, a 2. Borszörcsökön, a hajdú félszázad pedig Dobán szállásolt be. Itt vizsgálta meg az ezredet augusztus 10-én a nádor, s a gyakorlatok során háromszor is megdicsérte az ezredet vezénylő Gencsy Ferencet, aki erről — többek között —így számolt 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom