A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Ódor Imre (levéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs): A magyar nemesi felkelés modernizálásának kérdése a napóleoni háborúk korában

Végül is a törvény a bandérium kérdésének dűlőre vitelére egy 23 tagú bizottság létrehozását rendelte el, Ürményi József országbíró vezetése alatt.

35 A bizottság - kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1823-ig működött — a problémakör történeti előzményeinek feltárásával Kovachich Márton Györgyöt bízta meg.

36 A bizottság egyik tagja, Reviczky József elsőként vállalkozva a politika tudományának magyar nyelvű előadására, a magyar hadtörténetet is áttekintette.

37 A hadi viszonyokat III. Károlytól I. Ferencig elemezve aktuális problémaként utal a nemesi felkelés hiányosságaira és a szabályozása körüli nézetkülönbségekre. A felkelési rendszer hibáit felemlítve is az inszurrekció fenntartása mellett kötelezi el magát. Modernizálását állandó keret felállításával látná biztosítottnak, mégpedig úgy — közelítve Esterházy tervezetéhez —, hogy békében a felkelők a „helybéli bátorságra" ügyelnének, háborúban pedig a vármegye zászlaja alatt vonulnának hadba. Reviczky vei ellentében a korszak egyik legmarkánsabb gondolkodója, Berzeviczy Gergely a nemesi felkelés korszerűtlenségét, eredménytelenségét hangsúlyozva, a nemesség felmentését javasolja elavult kötelezettsége alól. Napóleonnak ajánlott alkotmánytervezetében az általános hadkötelezettség mellett foglal állást: „ . . . Mindenki kivétel nélkül köteles az államot védeni, vagy hozzájárulni a védelemhez. Mindenki ... öt évig köteles szolgálni ... a nemesség nem tehet kivételt, sőt kiválóan van kötelezve a hadi szolgálatra."

38 Egy korábbi — sajnálatos módon kéziratban maradt — munkájában

39 arra a következtetésre jut, hogy a felkelést nem a régi alakban, hanem mint nemzetőrséget kellene újjászervezni. Az előjog alapjául szolgáló kötelezettség felszámolása értelemszerűen maga után vonná a közterhekből való arányos részesedést. Történelmünkből vett, és angol példákra hivatkozva mutatja ki, hogy az adófizetés sem a törvénnyel, sem a szokással nincs ellentétben. Annál is inkább nem, mivel az előjogot élvezők — írja — „ . . . nemcsak a véradót nem rójják le, de semmit sem fizetnek."

40 Hajnóczyhoz hasonlóan Berzeviczy Gergely is eljut az önkéntes közteherviselés megfogalmazásáig: „ . . . A nemesi előjogoknak benső lényege abban áll, hogy a nemesség az igazság, méltányosság és okosság követelményeihez képest önmagát adóztassa meg."

4 i Hajnóczy gondolatának felelevenítése még 1809-ben is elszigetelt, eretnek nézetnek számított a kiváltságőrzés illúziójának bűvkörében mozgó nemesség szemében. A nemesi felkelés 18. századtól napirenden levő korszerűsítése végképp megfeneklett, a reformtervek a nemzeti hadsereg megvalósulásától tartó Udvarnál, az állandósító törekvések a rendeknél egyaránt elutasításra találtak. A nádor végül e kérdést is az országos bizottságok tevékenységéhez kapcsolta. így kapott helyet az inszurrekció (és a bandérium ügye) az 1825—27. évi országgyűlés által felújított rendszeres bizottsági munkálatok sorában.

42 88