A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Ódor Imre (levéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs): A magyar nemesi felkelés modernizálásának kérdése a napóleoni háborúk korában

csássa közre tervezetét. A nádor 1808 augusztusára készült el jóval részletesebb munkájával,

30 melyben a nemességgel is igyekezett beláttatni a felkelés átszervezésének elodázhatatlanságát. A nyolc fejezetből álló kritikai hangvételű történeti áttekintés és javaslat — paradox módon — ,/elsőbb meggondolásból" nem kerülhetett terjesztésre és noha a rendek tudtak elkészültéről, nyomtatásban mégsem jelenhetett meg. Hatása azonban az 1808-as országgyűlés vonatkozó tárgyalásaiban kimutatható.

31 A diétán a nemesi felkelés kérdése a viták középpontjába került. A rendeknek mindenekelőtt abban kellett dönteniük, hogy rendszeres munkálatként kezeljék-e az inszurrekció szabályozását, vagy ideiglenes intézkedést hozzanak ez ügyben. A másik érdemi kérdés az volt, hogy mit tekintsenek tárgyalási alapnak az előző évben életre hívott bizottság munkáját, avagy a nádor tervezetét. Az első kérdésben is erősen megoszlottak a vélemények, az utóbbiban aztán szokatlan hevességgel csaptak össze az indulatok. A többség végül is úgy ítélte meg, hogy a legcélravezetőbb a párhuzamos tárgyalás. A viták hevében kemény kritikák hangzottak el a felkelésről. Az egyik követ (többszörös felkelő) például végső érvként azt hozta fel, hogy még életében nem sütött el puskát.

32 Ilyen és ehhez hasonló gyakorlottsággal nem kevés „született katona" rendelkezett. A gyakorlatozás szükségességét — talán éppen az említett példa nyomán — legalább elvben elismerték, s javaslat született a hadköteles kor felemeléséről, 40 helyett 50 esztendőre. Az 1808. évi országgyűlés — hosszas huzavona után megalkotott — 2. és 3. törvénycikke a nemesi felkelést minden korábbinál alaposabban szabályozta.

33 A felkelési kötelezettség szabatos leírásán túl új vonása, hogy a felkelők fegyvernembe sorolását a jövedelmi viszonyoktól tette függővé, s ennek érdekében elrendelte az ország teljes nemesi népességére kiterjedő összeírást. Az uralkodó felhatalmazást nyert, hogy három éven belül az országgyűlés összehívása nélkül is kihirdetheti az inszurrekciót. A törvény előírta egy országos felkelési pénztár felállítását is, melynek feladata, hogy hat hónapig fedezze a felkelés költségeit. Intézkedett továbbá az inszurrekció — reguláris hadseregkénti kezelése mellett — különállásáról, a felkelők zsoldjáról és határozat született a magyar vezényleti nyelv alkalmazásáról. Mindez a nádori tervezet mértéktartó változatának tekinthető. A bandérium ügye azonban függőben maradt, a birtok utáni hadkötelezettség az idők folyamán elhalványult. Az alsó táblán ugyan egy jelentékeny csoport hirdette, hogy a nemesi felkelés a bandériumok nélkül meg nem állhat, de senki sem tudta, hogy a főpapokon kívül ki kötelezhető erre. A prímás nyilatkozatot is tett, hogy az egyházi rend a tizedjövedelem után vállalja a katonai terhet. A világi nagybirtok esetében viszont teljesen tanácstalanok voltak. Belátták, hogy alapos vizsgálat, hiteles bizonyítékok nélkül semmit sem határozhatnak.

3 87