A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Ódor Imre (levéltáros, Baranya Megyei Levéltár, Pécs): A magyar nemesi felkelés modernizálásának kérdése a napóleoni háborúk korában

Esterházy József gróf (inszurgens ezredparancsnok) — az időben legkorábbi, 1797-es javaslat szerzője — tervében nem szorítkozik csupán az intézmény hibáinak felsorolására, hanem egyúttal megoldást is kínál. A kései hadba hívást elkerülendő, legyen azonnal kihirdetve a felkelés, mihelyt az ellenség eléri az örökös tartományok területét. Javasolja továbbá egy állandó keret felállítását, melynek létszámát 2 portánként egy lovasban állapítja meg. Foglalkoztatásuk, illetve fenntartásuk megkönnyítésére a megyei huszárok és hajdúk feladatkörét látnák el helyükbe lépve. Az 1805-ös „befejezetlen" felkelés

15 tapasztalatai alapján két tervezet is született. Az egyik szerzője, Bittner báró őrnagyi rangban szolgált a vezérkarban. Javaslatának középpontjában az állandó keret megteremtése állt, s ennek érdekében egy-egy huszárosztály, illetve vadász- és utász század felállításátjavasolta, amelyek adott esetben kiképzőket biztosítanának. Gosztonyi ezredes a nagy létszámú — 60 000 főre tervezett — felkelést vagyoni alapon kívánta kiállítani. Az önélelmezés bevezetésén kívül az évenkénti fegyvergyakorlatot (14—21 nap) is szorgalmazta. A tiszteket és altiszteket a „nemes ifjúságból" kívánta biztosítani. Javaslata szerint a mintegy 520 tisztre és 4800 főnyi legénységre tervezett békeállomány kiadásait a fölkelési pénztár fedezné. E tervek közös vonása, hogy harctéri tapasztalat egyiket sem támogathatta. A nemesi felkelés próbatétele még négy esztendőt váratott magára. A negyedik javaslat viszont már kamatoztathatta az utolsó nemesi felkelés tapasztalatait. Ámbár szerzője, a Tiszán inneni kerület parancsnoka, Hadik András gróf az események viharos lefolyása miatt csak mások harci élményeire támaszkodhatott. A balsiker okait fürkészve az alábbi következtetésre jutott: az inszurrekciót későn hívták egybe, s megalakulása után sem volt elegendő kiképzője. Tervezete középpontjában őnála is a békeállomány kérdése került. A megoldást előbb egy testőr lovasszázad felállításában vélte felfedezni, majd a kerületenkénti kiképző-lovasezred felállítása mellett szállt síkra. Az inszurrekció állandósításával azt „nemzeti katonanevelő intézménnyé" szerette volna fejleszteni. A négy tervezet összecsengő gondolatai a következőkben foglalhatók össze: a magyar nemesi felkelést továbbra is fenn kell tartani és feltétlenül állandó keretet kell számára biztosítani. Közös fogyatékosság, hogy fegyverrel, ruházattal, felszereléssel egyik javaslat sem számolt, pedig e tényezők — mindenekelőtt a krónikus fegyverhiány — jelentősen hozzájárultak a felkelések sikertelenségéhez. A tervezetek még egy azonosságot mutatnak, mégpedig azt, hogy egyik sem valósulhatott meg. Az okok közül hármat említhetünk. Mindenekelőtt az uralkodó és környezete bizalmatlanságát, a magyar nemzeti hadsereg gondolatától is irtózó /. Ferencnek a felkelés állandósításától való ódzkodását. Másodikként a monarchia pénzügyi helyzetét, amely a szakadatlan háborúskodás következtében katasztrofálissá vált, végül a veszély elmúltával alábbhagyó reformhajlandóságot. 83