A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bánkiné Molnár Erzsébet (levéltáros, Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiskunfélegyházi részleg, Kiskunfélegyháza): A Jászkun kerület szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

den helységéből mentek lovaskocsik. Az udvar ekkor meggondolta magát. Június 24-én Erdődi ismét elrendelte a 200 vontató ló előállítását, de szállításra most sem került sor. A fuvarozások elsősorban a jobbmódú lakosságot vették igénybe. Akiknek kocsijuk, lovuk nem volt, töltéseket, utakat javítottak. Augusztus végén a Kiskunságból 1000 kézimunkást rendeltek a Duna mellé Földvárra sáncot építeni.

21 Az 1000 főt kéthetenként újakkal kellett volna felváltani de szeptember 13-án a munkát leállították, s a munkásokat hazaküldték. Októberben a Jászságból és a Nagykunságból kért 500-500 embert a Helytartótanács a Duna melletti Ertsénynél készítendő erősség építéséhez. Nekik 14 napra, ásóval, kapával és élelemmel felszerelve kellett volna megjelenni, de ekkorra sokan úgy elszegényedtek, hogy nem tudtak élelemről gondoskodni.

22 A kerületek közös pénztárából utaltak ki számukra ellátási költséget, de az élelemhiány és a drágaság miatt az nagyon szűkösnek bizonyult. Szerencsére a munkát november 29-én leállították, s így az egyébként is nehezen megoldható szervezés abbamaradhatott.

23 Az ertsényi munkálatok megszüntetése csak részleges megkönnyebbülést jelentett, mivel október 18-án a Helytartótanács újabb 2000 napszámost és 18 négylovas kocsit kért a komáromi vár építéséhez. A munkások november 1—15-ig dolgoztak. A Jászságból 1120-an, a Nagykunságból 880-an mentek.

24 Útiköltségre a napi 30 krajcárt szintén a kerületek közös pénztárából előlegezték, annak reményében, hogy azt majd a komáromi vár építési kasszájából megtérítik. Mindezek a munkálatok sürgették az élelemszállítások fokozását. Az Ertsénynél dolgozó 10 000 ember számára a Tiszántúlról és Nagyváradról a Jászságon keresztül szállították az élelmet. Közben beköszöntött az esős őszi idő. A járhatatlanná vált utakon a fuvarozást már kényszer hatására sem lehetett teljesíteni. A Nagyváradról Szolnokra szállítandó élelemből december 1 l-ig a Nagykunság lakosai 11 300 mázsa élelmet fuvaroztak el, de Karcagon 7000 mázsa még szállításra várt.

2 5 Árokszálláson november végén még ott vesztegelt 8930 pozsonyi mérő liszt, melyet az egri királyi magazinból Pestre kellett volna szállítani. A lisztet raktár hiányában a szabad ég alatt tárolták, s attól féltek, hogy a hideg beálltával a földhöz fagy.

26 A fuvarok kifizetését a kerületek már részben sem tudták megelőlegezni, a kincstár pedig egyáltalán nem, vagy csak minimális összeget fizetett. így a munka többlet nem fellendülést hanem elszegényedést eredményezett. A dezertőrök mellett az átutazó reguláris katonák is kezdtek erőszakoskodni. Jászszentgyörgy bíráját a Blankenstein regiment tisztjei botozással fenyegették ha élelmet nem szerez, pedig írták panaszukban: „annak, hogy oly helységbe quartélyóztak, ahol pénzért sem lehet élelmet kapni, annak nem a bírák az okai."

2 7 64