A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Bene János (történész-muzeológus, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza): Az utolsó nemesi felkelés Szabolcs vármegyében

be a vármegyéhez írott levelében: „Vagyon is szerentsém a tekintetes Nemes Vármegyének kötelességem szerént jelenteni, hogy Nemes Ezredünket . . . Felséges Nádor Ispányunk . . . meg tekintésre e Folyó hónap 10-dik napján harmadik ízben méltóztatta. Mellyek közzül ugyan mind az elsőben Szőny mellett, az üdőnek alkalmatlansága, mind a másodikban Pápa alatt annak rövidsége miatt, felőlünk való ítéletét csak szemeinek jóváhagyó tekintetével jelentette ki: de ezen közelebbi napon, melyet . . . egyedül részünkre szánt el, annál hathatósabban mutatta ki velünk való kegyelmes meg elégedésének jeleit, mennél többször méltóztatott előttem megvallani, hogy . . . ezen Nemes Ezred . . . minden reménységén kívül . . . minden eddig meg visgált Felkőit Lovasság felett is különösen mutatta ki magát a Katonai mozgásokban."

13 Szeptemberben a szabolcsi ezred egyik részét Pápára rendelték laktáborba, a másik részére a Rába vonalának őrzését bízták Marcaltő és Malomsok között. Ekkor már javában folytak a tárgyalások az osztrákok és a franciák között, melynek eredményeként október 24-én Schönbrunnban megkötötték a békét. A felkelő seregekre ezután már nincs szükség, haza lehet bocsátani őket. Az elbocsátás előtt november 17-én és 18-án az uralkodó Székesfehérvárott nagy szemlét tartott, ahol a szabolcsiak Vay tábornok dandárában mutatták be képzettségüket, ügyességüket. Adjuk vissza a szót az ezred krónikásának: „ . . . ott volt a Tisza két kerületbeli lovasság, közép pontját a Szabolcsi Ezred tette. A nevezett kerületbeli lovasság állott a Hevesi, Szathmári, Szabolcsi, Bihari, Aradi és Torontáli Ezredekből. Ő Császári és Királyi Fő Herczegsége különös kegyelmességét mutatta a Szabolcsi Ezredhez . .. azzal, hogy szüntelen ezen Ezreddel volt. Sőt 16-án a Szabolcsi Ezred már akkor menvén a kirendelt helyre . . . mikor már minden ezred frontban állott és csak rá várakoztak még is, hogy a középen neki ki hagyott helyre egyszerre vágtatva szépen bekanyarodott, bravót mondott Ő Fő Herczegsége. Az után pedig minden ezredes Kapitányok közül egyedül magát Gencsy Ő Nagyságát a Generálisok közzé ki hivatván különösen meg dicsérte és megelégedését hathatósan jelentette ki."

14 November végén a franciák kivonultak az országból, s néhány nap múlva az inszurgenseket is hazabocsátották. A szabolcsi ezred december 7-én indult el szállásáról, majd Pesten át Hatvan, Gyöngyös, Mezőkövesd, Tokaj érintésével 23-án érkeztek a megye határára, Rakamazra. Itt köszöntötte őket a vármegye küldöttsége, majd pompás és bőséges lakomával traktálták a regimentet. A karácsonyi ünnepeket az egész ezred a vármegye székhelyén Nagykállóban töltötte, majd Nyíregyházára helyezték a felkelőket. A nádor utasításának megfelelően még 1810 elején is együtt tartották a regimentet, s századonként Bökönybe, Balkányba, Pazonyba, Nyírbátorba és Pócspetribe szállásolták el őket. A végső mustrát január 15-én tartották meg, s ekkor bocsátották haza az utolsó nemesi felkelőket. 51