A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

10. Uo. 38. p. (Április 15. Schőnegg.) 11. Uo. 139. p. (Szeptember 3. Draguignon.) 12. Uo. 122., 135. p. 13. Uo. 127-129. p. 14. Uo.126. p. 15. Fenyő: i. m. 85. p. 16. Dengi János: A Kisfaludy-család, = Fővárosi Lapok. 1889. 216. sz. aug. 9. 1601. p. Szerb Antalnak is ez a véleménye: ,,Ebben a szerelemben Kisfaludy Sándor, mint Gyöngyösi hó'sei, sikeresen egyesíti az érzelmeket a jól felfogott, anyagi érdekkel, a romantika és birtokszerzés szintézise ez, mint a magyar nemesség évezredes története," (i. m. 250. p.) 17. Fenyő: i.m. 196-197. p. 18. Magyar törvénytár. 1740-1835. évi törvénycikkek. Bp. 1901. Franklin társ. 377.p. 19. A személyekre vonatkozóan: Gonda Imre-Niederhauser Emil:A Habsburgok. Bp. 1978. Gondolat, és David Stacton: A Bonaparték. Bp. 1975. Gondolat. II. Lipót elsó'szülött fia, I. Ferenc néven volt császár ekkor (1768-1835). Testvérei, a főhercegek közül az alábbiak szerepeltek ez időtájt a történelemben, Európa hadszínterein: Ferdinánd (1769-1824), Károly (1771-1847), Sándor Lipót (1772-1795), József (1776-1847), János (1782-1859). Beuharnais Jenő (Eugen Beuharnais) 1781-1824 között élt. Jozefin és első férje Alexandre de Beuharnais házasságából született. Napóleon később adoptálta. 20. Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon. Bp. 1987. Zrínyi Kiadó. 33. p. 21. Uo.28. p. 22. Uo.59. p. 23. Uo. 162-163., 192., 207. p. 24. Feleségének írt leveleit közölte Angyal Dávid: Kisfaludy Sándor minden munkái. 8. k. Bp. 1893. 159-276. p. (Továbbiakban: Angyal\) Inszurrekciós tevékenységéhez még forrás: Viszota Gyula: Kisfaludy Sándor és az 1809-iki inszurrekció. Akadémiai Értesítő. 1909. szept. 15. 8-9. füz. 405-433. p. Gálos Dezső: Kisfaludy Sándor és a nádori udvar. - Pannónia 1937. 149-173. p. valamint Fenyő István idézett művének Az utolsó nemesi felkelés sodrában с fejezete (259-278. p.) 25. Viszota: i.m. 406. p. Hogy ő hadsegéd akart lenni, abban látnunk kell: bízott katonai felkészültségében és képességeiben, de méginkább abban, hogy mint az ország első költőjét megilleti ez a beosztás! S ez így is volt: a nádor ismerte és értékelte munkásságát s jól tudta, mint írót kiválóan fel tudja használni maga mellett. 26. Lampérth Géza: Kisfaludy Sándor két levele az insurrectióból. - Irodalomtörténeti Közlemények. (Továbbiakban :ITK.) 1910. 225. p. 27. Viszota: i.m. 423. p. 28. Angyal: i.m. 160. p. 29. Uo. 167-168. p. 30. Uo. 170. p. 31. Uo. 177.p. 32. Uo.l81.p. 33. Veress D. Csaba: i.m. 172-173. p. 34. Angyal: i.m. 182. p. 35. Uo.227.p. 36. Uo. 229. p. 37. Gárdonyi Albert: Kisfaludy Sándor és az inszurrekció. - ITK. 1927. 96. p. 128