A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

rom évig készültségben maradnak. Sietve megírja a nádor és a császár búcsúbeszédét, amelyeket majd a nemesi sereghez intéznek, de olyannyira belejavítottak, hogy rá sem ismer a szövegére. A beszéddel október 26-án készült el és sietve nyomdába adta — de már ezúttal nem a saját költségén — és ki is nyomatta 35 000 példányban, ,,hogy minden insurgens vihessen egy gyet haza belőle."

3 7 A helyzet továbbra sem megnyugtató, mert a császár nemesi hadakkal kapcsolatos terveiről ellentmondó hírek érkeznek. Állítólag az ország déli részében akarja még három évig táboroztatni őket. Róla is azt beszélik, hogy Budára helyezik, nem engedik haza! Nem tud hinni ezeknek a híreknek, ámbár ,,sok meg szokott minálunk történni" — teszi hozzá keserű tapasztalattal. „Elegem van az egészből" — panaszolja a feleségének november 24-én, bármi is lesz, ő bizony visszamegy az ekéhez. December első napjaiban mégis hazatért, de máris megkapta az új feladatot, meg kell írnia az inszurrekció történetét. Február utolsó napjaiban indul Budára, ahol másfél hónapos megfeszített munka várja. A várban lakik, igen jó körülmények között, de rendkívül sok a feladata. „Dolgozom mint egy állat, hogy minél hamarabb hazamehessek . . ., még vizitelni sem voltam sehol." így írja le életrendjét: 7 órakor kel, 2 óráig dolgozik, 2-től 4-ig ebédel, 4-től 6-ig sétál a Dunaparton, utána éjfélig dolgozik ismét.

3 8 A históriával nem végez, még két évig dolgozik vele, hogy aztán az elsüllyedjen valamelyik császári hivatali asztalfiókban. Mit látott Szegedy Róza a háborúból? Szegedy Róza első ismert levele

39 ebből az évből június 16-án kelt és Veszprémből írta. Valószínű, hogy ez idő tájt költözött az itt élő testvéréhez, Antóniához és családjához. Innen augusztusban ment vissza Sümegre vagy Pápára, majd októberig ismét Veszprémben lakott. Október közepén pár napig Badacsonyban tartózkodott a szüreten, majd újra Veszprém következett. Itt várta férjét, s tértek együtt haza Sümegre decemberben. Leveleiben a történelem eseményeire kevésbé hivatkozik oly gyakorisággal és részletességgel, mint férje teszi. Számára egyetlen igazi és fontos kérdés van csak: a béke. Mikor lesz béke? Ahogyan ő teszi fel a kérdést: „Hogy fog ez a nagy színjáték végződni?" Tud persze ő is a nagy összecsapásokról. A kósza hírek néha előbb érkeztek meg, mint férje levelei. így ír július 12-én Wagramról: „Sokféle ellentmondó híresztelés kering az utolsó csata kimenetele felől, de semmi biztosat nem tudunk eddig róla." Számára inkább fontos az, ami közel történik, mintsem távoli csatatereken. Amit pedig közel lát és érez, az a franciák magatartása, hírek az országot elözönlő ellenségről. Férjével ellentétben kezdetben sem bízik a meg114