A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Veress D. Csaba (történész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): A Francia Császárság és a Habsburg Birodalom háborúja 1809-ben

abensbergi csatában a három francia hadtest beékelődött a Landshutnál harcoló három cs. kir. hadtest és az attól É-ra, Regensburg felé előnyomuló három cs. kir. hadtest közé. Április 22-én lezajlott a döntő csata: Eggmühlnél. A francia-német haderő súlyos csapást mért a Dunától D-re összpontosított cs. kir. hadtestekre. A győztes francia-német erők három cs. kir. hadtestet Regensburgnál a Duna északi partvidékére vetettek vissza, három cs. kir. hadtestet pedig - Linz és Salzburg körzetén át - Bécs általános irányba szorítottak vissza a Duna déli térségében. Miközben a cs. kir. Dunai Hadsereg öt hadteste a Dunától É-ra, három hadteste pedig a Dunától D-re vonult vissza, a cs. kir. Déli Hadsereg VIII. és IX. hadtestei átkeltek az Isonzó, a Tagliamento és a Livenza folyókon, megverték az olasz és francia csapatokból álló Itáliai Hadsereget Pordenonénál (április 15), Sacilénál (április 16) és Fontana Freddánál, s megkezdték a Piave folyón az átkelést. Április 28-án a cs. kir. Déli Hadsereg újabb győzelmet aratott Caldierónál. Itt — a csata után — értesült János főherceg a cs. kir. Dunai Hadsereg visszavonulásáról, s ezért a győzelem ellenére április 29-én leállította a további előnyomulását Itáliában. A Habsburg-hadsereg támadásának napján - 1809. április 10-én - l. Habsburg Ferenc magyar király utasította József nádort, hogy hívja hadba a magyar nemesi felkelést. A vármegyékben gyülekező nemesi felkelő csapatok még nem fejezték be második mustrájukat (sőt, egyes vármegyékben még az első mustránál tartottak!), mikor — az eggmühli nagy csatavesztés hírére! — április 22-én az Udvari Haditanács utasította a nádort, hogy elsősorban a dunántúli nemesi csapatok — melyek már befejezték első mustrájukat — azonnal kezdjék meg felvonulásukat az osztrák—magyar határt képező Lajta folyó vonalára, illetve Győr körzetébe. Április 27—28-án József nádor és törzskara (vezérkari főnöke: Gomez y Parientos tábornok) Győrbe érkezett és a püspöki palotában berendezte főhadiszállását. A nádor első parancsa az volt, hogy a győri vártól Ny-ra és DNy-ra kezdjék meg egy nagyméretű sánctábor kiépítését. Miközben fokozatosan beérkeztek az ország más részeiből is a nemesi felkelő csapatok Győr körzetébe, a dunai arcvonalban egyre súlyosabbá vált a Habsburg-hadsereg helyzete. Miközben a cs. kir. Dunai Hadsereg főerői - az I., II., III., IV., V. hadtestek és az I. tartalék hadtest - a Dunától É-ra a Morvamező felé vonultak vissza, a Dunától D-re összpontosított VI. hadtest és II. tartalék hadtest is a Dunától É-ra elterülő térségbe hátrált. A Dunától D-re csak a Jellachich-hadosztály maradt, amely viszont Hallstadt körzetén át Leoben felé vonult vissza, hogy a cs. kir. Déli Hadsereghez csatlakozzon. A cs. kir. Hiller-hadseregcsoport május 7-i visszavonulásával a francia Németországi Hadsereg előtt megnyílt az út a Habsburg Birodalom fővárosa: Bécs felé. Május 9-11. között a francia IV. (Massena) hadtest Molitor- és Legrand-hadosztályai Schönbrunnál elérték Bécs előterét. A Bécsbe vissza10