A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

A házasodás számára természetesen Szegedy Rózát jelentette, legalábbis a naplóban. Hozzá száll a sóhaja, mindenben őt látja. Szinte nincs is olyan bejegyzés a naplójában, amelyben legalább egyszer ne fordulna elő Rozi neve, alakja, a hiánya miatti fájdalma. • Már két nappal azután, hogy olyan szenvedélyesen emlékezett meg a buja táncosnőről, már így eped Rozi után: ,, . . . a szívem teli vagyon véle — őtet látom, hallom, érzem mindenben, mindenütt mindenkor, annyira meg vagyok általa bájolva."

9 Olykor ki sem tudja fejezni fájdalmát Rozi távolléte miatt, ilyenkor hegedűje után nyúl, s elvonul valahová egyedül néhány zokogó melódiát eljátszani. De ha lát egy szép tájat, vadregényes vidéket, rögtön az az óhaja támad, bárcsak Rozi is itt lenne mellette, hogy együtt merengjen lelkük a fenséges látványon. Érzelmeit néha versbe is önti: ,,Te, ki hatalmában sorsa életemnek, Te gyönyörű alak, bálványa szívemnek"7

1 ° Ha egy könyvet olvas, Rozira gondol, hogy azt neki is ajánlja, hiszen oly közel áll a lelkük egymáshoz. Mikor pl. kezébe került Rousseau Uj Heloise című könyve, ezt jegyzi fel: ,,Azt izenem Szegedy Rozinak, hogy olvassa ő is ezt a kedves könyvemet. Meg fogod látni, hogy ő bárha neheztel is reám, csak ezen tanácsomért is meg fog velem békélni . . ,"

11 S útja során, ha szőlősorok borította domboldalak közé jut, azonnal Badacsony, s az a szüret idéződik fel benne. Július 28-án Le Mysban ezt írja: ,,Ma már eltávozánk a tengertől. — Ez az egész vidék szőlővel van beültetve. Badacsony jut itt eszembe — a tavalyi szüret — tudod mi történt ottan?" Majd egy hónap múltán, augusztus 31-én, már francia fogsága színhelyén, Draguignon is ezt az emléket juttatja eszébe: ,,Az alattam fekvő szőlő táblák, a szüretnek közelgetése elevenen emlékeztettek tavaly Badacsonyban töltött napjaimra, és megújultak bennem mindazok az érzemények, melyeket Szegedy Rozi gerjeszte szívemben kivált Szigligetben."

1 2 S éppen ebben a városban akad arra a francia lányra — Carolina d'Esclapon, Párizsból ide menekült ifjú hölgy -, aki teljesen hatalmába kerítette. ,,Ez egy valóságos széplélek, amellett, hogy külseje is kellemes, okos, olvasott, tanult és világot ismerő személy ez; ..." A vele töltött órákon, amelyek — higgyük el neki — csak lelki üdvösséget jelentettek, egyúttal a magyar hölgyekre gondol, akik közel sem ilyen műveltek, olvasottak, a világ dolgai iránt nem érdeklődnek. Aki közülük odahaza csak egy románt is olvasott már joggal tart igényt a széplélek címre, de hát, idézi a latin mondást: „legbölcsebb a tehenek között az ökör is lehet." E nem túl finom és udvarias ítélet alól Rozi természetesen kivétel ,,aki valóságos Phénix hazánkban. S egy furcsa logikai ugrással éppen azt bizonygatja, hogy az ilyen művelt lányokat mint Rozi „nem tanácsos, vagy éppen veszedelmes feleségül venni." Olyannyira büszkék, hivalkodók lesznek tudásukkal, hogy teljesen megváltoznak a házasságban: ,^nemcsak szelíd, kellemes, szerelmes, és így boldogító feleségek — nemcsak csendes, példás asz105