Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Petánovics Katalin: A zalai summásgyerekek munkába nevelése

13. KOVÁCS József, sz.: 1919. Németfalu. - Kilencen voltak testvérek. Ö 8 évesen lett kiskanász, bátyja gulyásnak állt. Apjuk halálakor bátyja 14 éves volt, ő lett a gazda otthon. A kisebbek szanaszét szolgáltak. 14. PETANOVICS K. i.m. 126-127. Példákat hoz a napszámos munkára. - SÁRKÖZI Zoltán i.m. 29-30. A gyermek szerepéről ír a családi munkamegosztásban. Azt is leírja, hogy a 7-8 éves gyerekek elszegődtek munkára 40 filléres napszámért. 15. PETANOVICS K.: A zalai summásgazda. 197. 21. jegyzetben példákat hoz erre vonatkozóan. 16. PÉNTEK Elek, sz.: 1922. Győrfiszeg, közlése. 17. LUTHÁR Róbert, sz.: 1893. Nova. - KISS Mihály, sz.: 1899. Keszthely. „A summások között nem volt gyerek, kivéve a vízhordót, mert tulajdonképpen 13-14 éves gyerekeket nem szabadott alkalmazni." LENCSÉS F. i.m. 98. A harmincas évek elején a gazdaságok a summásoknak fizetendő bér alapján két osztályt különböztettek meg: az I. oszt.-ba tartoztak azok a férfiak, akik zsákolni és kaszálni tudtak, II. oszt.-ba tartoztak a zsákolni, kaszálni nem tudó férfiak, az összes női- és gyermekmunkás. - Uő. 111—112. 1940. XV.tc. három osztályba sorolta a munkásokat. A 3. oszt.-ba tartozott az a férfi, aki a 16., és az a nő, aki a 17. életévét még nem töltötte be. Láthatjuk ebből, hogy csak a felső korhatárt állapították meg, az alsót nem. 18. LENCSÉS F. i.m. 152. ugyanezekről a feladatokról ír. KOÓS Imre i.m. 40. A vízhordó és a summáscsapat kapcsolatáról ír. Ha a vízhordó a gazda gyereke vagy rokona volt, akkor a csapat kedvence volt, mert féltek tőle, hogy beárulja őket. De ha csak magukfajtából került ki, azt bizony meghajszolták. - Zala megyében ilyen vagy hasonló adatra nem bukkantam. 19. HORVÁTH István, sz.: 1906. és NÉMETH Ferenc, sz.: 1906. novai lakosok közlése. 20. SÁRKÖZI Zoltán i.m. 367. Mezőkövesd olyan nagy summástelepülés volt, hogy az iskolai évet a summásgyerekek számára ápr.-ban befejezték, ősszel pedig később kezdték el a tanítást. PETÁNOVCS Katalin, i.m. 197. 21. Az első adatot GÓCZÁN Lajos, sz.: 1911. bárszentmihályfai lakos, a másodikat BELSŐ Pál, sz.: 1914. kisszigeti lakos mondta. Ez utóbbi Eszterházán történt. 22. V.o. PETANOVICS Katalin: A népi vadfogás emlékei Keszthely környékén. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13.) 1978. 341-342. - Uő.: Vállus. Egy summásfalu néprajza. 101. és 258. Számos ehető vadgyümölcsöt ismertek. 275. A 136 dűlőnévből a 8-14 éves gyerekek 53-at ismertek. 23. FEHÉR Ferenc, sz.: 1920. Hernyék. Már gyerekként szíve-vágya volt, hogy harmonikát vehessen. Addig gyűjtögette rá a pénzt, amíg sikerült egy gombos tangóharmonikát vennie. Azontúl mindig magával vitte a munkára, és játszott rajta. 24. MANGA János: Aratószokások, aratóénekek. In: Népi Kultúra-Népi Társadalom 9. Bp. 1977. 251-252. „ . . . a dalolásban keresték és találták meg a fizikai fáradtság felejtését, azokat az érzelmi, hangulati motivációkat, amelyek a kimerítő munkát nemcsak elviselhetőbbé tették, talán meg is szépítették .. ." 25. SIMON Lajosné, sz.: 1921. Rezi lakos mondta el a vele megtörtént eseményt. 26. A néprajzi vizsgálódás nem kerülte ki a parasztgyerekek sorsának kutatását. KRESZ Mária 1949-ben írta meg alapos tanulmányát: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban címmel. (In: Néprajzi Tanulmányok. Szerk.: Ortutay Gyula) Bp. Igény volt arra is, hogy történelmi változásaiban tárják fel a parasztgyerekek munkába nevelésének módját, jellegét a parasztság különböző rétegeinél. (L. erre vonatkozóan NÉMETH Imre: A felnőttéválás rítusai a Kisal69