Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Petánovics Katalin: A zalai summásgyerekek munkába nevelése

4. KOVÁCS József, sz.: 1919. Németfalu. Apai nagyapja bíró volt, 100 holdja és 8 gyereke volt. Adatközlőnek 9 testvére volt. PÉNTEK Elekné sz.: 1923. Gyó'rfiszeg. Ősei anyai ágon nemesek voltak. Dédszüleinek 50 holdja volt, szüleinek már semmi. PÉNTEK Elek sz.: 1922. Gyó'rfiszeg. Nagyszülei nemesek voltak, 53 hold földjük volt. PÁL Ferenc sz.: 1896. Nova. Nagyapjának 25 holdja volt és 8 gyereke. 5. FEHÉR Ferenc, sz.: 1920. Hernyék. ,,A summások 90%-a tisztán a keresetébü ét, másra nem jutott. A többi 10% olyan vót, akinek vót 5-10 hód fó'ggye. Ezt a szülők megművelték, a gyerekeket elkütték summásnak, a keresetükből fődet vettek." VÖLGYI István, sz.: 1903. Bárszentmihályfa. „Vót a summások közt olyan is, akinek otthun 12 hód fó'ggye vót. Mármint a szüleinek. Ezek . . . a gyerekeik keresetébü fődet vettek." KOVÁCS József, sz.: 1919. Németfalu. „Előfordút, hogy 25 holdas paraszt gyerekei is elmentek, bár ezek inkább részesaratónak, de néha summásnak is, mer' a földek rossz minőségűek vótak, és nem termettek. Köllött az adóra a pénz." 6. NUNKOVICS Jánosné, sz.: 1903. Mikekarácsonyfa. Nem volt ritka az olyan család, ahonnét apjukkal együtt 5-6 gyerek is ment munkára. Volt a faluban olyan család, ahonnét 7 lány ment summásnak. A kenyerük otthon megtermett, a pénz a stafirungra ment. MURMAN Ferencné, sz.: 1893. Rezi. Apja részesarató volt, házuk és 500 n.öl szőlőjük volt. 11-en voltak testvérek, mind summások lettek. DÁVID Kálmánné, sz.: 1921. Kissziget. Szüleinek 3 holdja volt, 3-man voltak testvérek, mindnyájan summásnak álltak. Kellett a pénz az építkezéshez. L. a fentiek alátámasztásához: SZABÓ Zoltán: A tardi helyzet, 1937. (harmadik kiadás) 63. Hétholdas gazda 8 gyereke közül 3 már summás munkába jár. 7. HORVÁTH István, sz.: 1906. Nova. Csót mellett (Veszprém m.) voltak egy majorban. Bencik nevű goromba ispánjuk volt, alig merték éjjel fölkelteni. A 15-20 pár ló közül egyet sem engedett befogni, csak egy szamarat. Föl se ült utána a bába, inkább gyalog jött. - A másik eset Nagyigmándon történt. 8. V.o. KOÓS Imre: Summásélet. Miskolc, 1960.18. 28. 175. o. PETÁNOVICS Katalin: A zalai summásgazda. (Zalai Gyűjtemény 26.) 1987. 196-197. LENCSÉS F.i.m. 66-67. 9. HORVÁTH István, sz.: 1906. Nova. - Két-három alkalmat említett, amikor az asszonyok magukkal vitték 4-5 éves gyerekeiket. De 1-2 hónap múlva a legtöbb esetben haza kellett hozni őket, „hisze ekkora kis gyerekké' törőnnyi köllött, márpedig az asszonyok is hajnali 3-kor keltek és este kerütek haza. Nem vót aki törőggyön a gyerekké'. Meg az ilyen asszonyokat lenézték a többiek is." A mezőkövesdiek megértőbbek voltak egymással szemben. Hatvan fő esetén akár 10 gyereket is elfogadott a munkásgazda. V.o. KOÓS I. i.m. 18. o. 10. PETÁNOVICS Katalin: Vállus. Egy summásfalu néprajza 133-134. L. még LENCSÉS F. i.m. 144. 11. V.o. PETÁNOVICS Katalin: A gyermek élete egy summás faluban. (Zalai Gyűjtemény 16.) 1980-1981. 123-133. 12. BALKACS Julianna, sz.: 1910. Nova. —• „Anyámmal együtt fát hoztunk az erdőrű a fejünkön meg a hátunkon. Gyütt az erdész, megkérdezte anyámtu, hogyhát hunnajd vették ezt a sok fát. Én meg eléátam: Megmongyam? A Hoffmantu meg a Weilertu! Nagyon káronkodott és elment. Persze, a gróf erdejébű szedegettük a száraz fát . . ." 68