Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Gelencsér József: Megszégyenítő büntetések a Káli-medencében

Az abai szegyenkő (Fotó: Gelencsér József) felelően tartalmazza az 1765. július 5-én Vámoson kelt szabályokat. Az egyik pont a „Poentitentialis Személlyekről" rendelkezett. Kimondta „minthogy pedig az Isten Sz. Neve káromlásának, felebaráti szidalmazásnak és a tolvajságok bűne igen elhatalmazott, azért az ilyek eránt azt végeztük, hogy a templomok előtt vagy azokhoz igen közel, aholott a község el szokott menni s járni, ahol még nincsenek: Pellengérek erigáltassanak (állíttassanak fel), a mi régi jó Eleink szokások szerént, megállíttatván a nép, közönséges helyen, mindenekláttán, a bűnnek érdeme szerént megverettessenek, hogy az illy éknek látásával mások megrettenjenek".

8 A pellengér egy sajátos változatát képezte a református templomok közelében emelt szégyenkő, melyre nem annyira állították, hanem inkább ültették a bűnöst. A pellengérrel ellentétben az ilyenfajta szégyenkövekkel a néprajzi és jogtörténeti szakirodalom alig foglalkozott. Szégyenkő elnevezés alatt inkább azt a nem csekély súlyú kőtömböt értették, amelyet a bűnös meghatározott ideig vagy távolságra köteles volt elvinni, illetve amellyel a nyakában a pellengérnél állnia kellett.

9 A templom melletti szégyenkő bizonyos tekintetben emlékeztetett a fából készült szégyenpadra, amelyre jobbára a világi hatóságok szokták nagy53