Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

munkaerőt igényelne, pár száz koronás államsegéllyel a Múzeum-Egyesület a felfedezett régészeti lelőhelyeket feltárni és a közismert gazdag néprajzi forrásokat kimeríteni, továbbá a megfelelő tisztviselői állásokat rendszeresíteni és javadalmazni nem tudja. Az anyagi erők hiánya okozza továbbá azt is, hogy a Múzeum másik két osztálya, a „könyvtár" és „természetrajzi gyűjtemény" a hercegi család, az országos hírű Gazdasági Akadémia és a premontreiek kitűnő főgimnáziuma sokkal gazdagabb könyvtára és természetrajzi gyűjteménye mellett közkönyvtárrá, és csaknem az egész Dunántúl ásvány- és őslény-, állat- és növényvilágát magába foglaló teljes természetrajzi gyűjteménnyé fejlődni sehogy sem tud. Az utolsó hivatalos kimutatás szerint az 1817 kötetből, 1329 apró nyomtatványból, 9 térképből, 192 kéziratból és 22 oklevélből álló könyvtárt »jelenleg az egyesületi tisztviselők használják". Ez azt teszi, hogy e gyűjtemény, melyet a régiséggyűjtemény őre lát el, még olyan mértékben sem nyilvános, mint a hercegi család hitbizományi könyvtára. A legelső teendő tehát az, hogy a Balatoni Társaság ezt a jelentéktelen könyvtárt az országos könyvgyűjtés fentebb jelzett módszerével gazdaggá tegye, közkönyvtárrá fejlessze és a Dunántúl országos könyvtárává, —a dunántúli történelmi családok, írók, művészek, tudósok és az egész dunántúli müveit magyar társadalom és az egész dunántúli magyar nép és az összes itteni nemzetiségek levéltárt, kézirattárt és néphagyománytárt is magába foglaló hatalmas könyvtári letéteményesévé avassa. Kutassa fel és ide letéteményeztesse a dunántúli kisebb-nagyobb családi könyvtárakat és levéltárakat. Rendszeresen gyűjtse az elhunyt és élő szerzők eredeti kéziratait. Hasson oda, hogy minden dunántúli néphagyománygyűjtés kézirati anyagának egy másolati példánya az itteni néphagyomány tárban (folklore -osztályban) őriztessék. Egy országrésznek nálunk azért van szüksége ilyen könyvtári központra, mert az olyan társtalan kultúrnépnél, minő a keleti rokonaitól elszakadt magyarság, nemcsak a modern háborúk idején, hanem a békés idők eshetőségei közepett is aggodalmakat kelthetett az, hogy az Országos Széchenyi-Könyvtár olyan értelmű központosító törekvése, amely a hungaricumok egyéb országos gyűjteményeinek állami úton történendő fejlesztését és szaporítását a magyar köztudatba merőben felesleges dolog gyanánt állította be. Ez az oka, hogy ma a magyar nemzeti könyvtárnak tekinthető Orsz. Széchenyi-Könyvtár könyvészeti tekintetben talán a legelső azok közt a nagy könyvtárak közt, amelyeknek az egész világon legtöbb egyetlen ismert példányuk, unicumuk van. Ez az oka, hogy a mi egyetlen „országos" könyvtárunk a magasabb igényű nemzetfejlesztő magyar kultúrpolitikába megnyugtatólag már csak úgy illeszthető be, ha teljességre törekvő hungaricum-gyűjtését az egyetemes művelődésnek nemzeti kultúránkban sem nélkülözhető összes külföldi irodalmi eszközeire kiterjesztjük. A Múzeumok és УЬ