Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

S. Lackovits Emőke: Sebestyén Gyula 1864–1946

A kiterjedt helyszíni gyűjtések elindításakor Sebestyén Gyula munkatársaival együtt a gyűjtött anyag betűhív lejegyzésének és több adatközlő megkérdezésének szükségességét emelte ki, felhíva a figyelmet a lejegyzést végző és az adatszolgáltató személyi adatainak pontos feltüntetésére. Mindezek ma is változatlan útmutatások, módszertani tájékoztatások a néprajzi terepmunkát végzők számára. A gyűjtőmunkát anyagilag és erkölcsileg a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kisfaludy Társaság és a Magyar Néprajzi Társaság, valamint magánszemélyek, kisebb intézmények támogatták. Sebestyén Gyula a vállalkozást nemzeti és nemzetközi jelentőségűnek tartotta. Elképzelése szerint a gyűjtések kiadási joga a Kisfaludy Társaságot illette volna, a kéziratanyag pedig szakkönyvtárral kiegészítve a Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára Kézirattárába került volna. Ebből külön folklór osztályt kívánt szervezni. Erre 1916-ban meg is volt a reális lehetőség, hisz a Nemzeti Múzeum osztályigazgatója lett, azonban a háború megakadályozta a nagyjelentőségű terv végrehajtását, megvalósulását. Mintegy 25 esztendő telt el, amíg létrejött az Etimológiai Adattár. A gyűjtőtevékenység minél eredményesebbé tételére a vidéki vándorgyűlések és a különböző felhívások eredményeképpen alakultak meg a vidéki gyűjtőszövetségek. Ezek munkájának, hathatós támogatásának biztosítására, a tervek megvalósításának lehetővé tétele érdekében írta meg Sebestyén Gyula négy emlékiratát: „Négy emlékirat a hazai néphagyomány emlékeinek gyűjtése tárgyában." Bp. 1914. Ethn. de külön füzetként is napvilágot látott. Első emlékiratát a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, másodikat a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójához, harmadikat a Kisfaludy Társasághoz, negyediket a Magyar Néprajzi Társasághoz intézte. Ez a négy emlékirat tulajdonképpen összegzése a magyar néprajztudomány előtt álló feladatok egy csoportjának, ugyanakkor kitűnő elemzés a folklórkutatásokról és eredményeikről, s egyúttal megfontolt, jól átgondolt tudományszervezési program is, módszertani útmutatással (a gyűjtött anyag elhelyezésére, nyilvántartására, használatára vonatkozóan). Terve lényegét rendkívül diplomatikusan, tudománytörténeti áttekintéssel párosítva fogalmazta meg, kitérve a néphagyománygyűjtés időszerűségére is. A programpontok kijelölésére, az elvégzendő feladatok felvázolására a legjelentősebb személyek, egyesületek, intézmények támogatásának megnyerésére (Minisztérium, Kisfaludy Társaság, Nemzeti Múzeum, Néprajzi Társaság) születtek meg ezek az írások. Gondolatilag a négy emlékirat egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő egység. Együttesen jelölték ki a magyar néprajztudomány előtt álló feladatokat, meghatározva a teljesítésükhöz szükséges személyi és dologi feltételeket, s ezek biztosításához a szükséges támogatókat, vezérfonalat adva, 11