Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Keszthelyi országos könyvtár és dunántúli közponi múzeum. Bp. 1921

Magyarország, legelső sorban pedig a Stájerral és Alsó-Ausztriával szomszédos néhány vármegye részese volt, akkor elszorul a szívünk, mert azzal kell megvádolnunk magunkat, hogy a Dunántúlon egyetlen város sem akadt, mely a dunántúli művelődéstörténeti, különösen iparművészeti kincseink menhelyéül kisigényű múzeumainak régészeti és néprajzi gyűjteményeit kibővítette volna. Azt, amit e téren a M. Nemzeti Múzeum mulasztott, a későn keletkezett budapesti Országos M. Iparművészeti Múzeum hihetetlenül szegényes rendelkezési alapjával már nem tudta megfelelő mértékben jóvátenni. A magyarországi „jogászuralom" fogékonytalan nemtörődömséggel tért rendre szakembereink és múzeumaink jajongásán. A bécsi vándorszeré-: szék, a külföldi múzeumok és gyűjtők lelketlen magyar ügynökei, a külföldre szállító budapesti, székesfehérvári, soproni és szombathelyi régiségkereskedők zavartalanul harácsolták össze dunántúli kincseinket. Ezért van tudományos tartalmán kívül országos közérdekű jelentősége és elodázhatatlan szükségszerűsége annak, hogy a Dunántúli Központi Múzeum ne valamely határvárosban, pusztán helyi érdeket szolgáló, irigységet, ellenhatást, visszavonást és versengést kiváltó vármegyei központban jöjjön létre, hanem teljesítse magasztos hivatását erre legalkalmasabb balatoni metropolisunkban, Keszthelyen. rv. A kérdés most már az, hogy a rendelkezésül álló tudományos és társadalmi erőforrásokkal mit tudunk a mai súlyos viszonyok között megteremteni? A Keszthelyen székelő s a három balatoni vármegyével kapcsolatot fenn tartó Balatoni Múzeum-Egyesület és a vele együttműködő budapesti, de az egész Dunántúllal és az egész országgal kapcsolatban lévő Balatoni Társaság, az utóbbinak minden dunántúli községbe elható helyi szervei útján először is megkezdheti a Dunántúl ipartörténeti és iparművészeti emlékeinek kataszterszerű felkutatását és összeírását. A községek, vidéki városok érettebb kétnembeli tanulóifjúsága, tanítói és jegyzői kara, gazdatisztjei, kereskedői, gyógyszerészei, orvosai, tanárai és papjai a vállalkozás tájékoztató füzetei, továbbá napilapok, hetilapok, szaklapok és folyóiratok felhívásai útján köz

T reműködésre szólíthatok fel s a nekik megküldött kérdőívek kitöltésével azonnal megteremtik az eligazodásnak azt a lehetőségét, amely nemcsak a nehezebben nélkülözhető használati tárgyaknak és dísztárgyaknak vezet nyomára, hanem a padlások és kamrák használatlan múzeumi anyagának is. A dunántúli úricsaládok régi kúriáiból és kisebb ősi fészkeiből így még ma is rengeteg olyan anyag lesz összegyűjthető, mely a múzeum jól megválogatott művelődéstörténeti emlékei közt örök időkig fogja hirdetni a régi tulajdonos nevét. 99