Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A TIHANYI GAZDAHÁZ Tihanyi szabadtéri múzeumunk következő épülete az előbb tárgyalt Disznósi halásztársaság házaszomszédságában van, már a hegy gerincén. Nádfedeles kis lakóház, hozzáragasztott kocsiszínnel, istállóval. Homlokzata, csúcsfala tihanyi szokás szerint szintén vakolatlan, éppen csak az ablakok keretelése vakolt, fehérre meszelt. Tornácának csak egyetlen íve van, a mellvédre épített két oszlop támogatja a tornác ívét. Bár ezt az épületet az utóbbi évtizedek élénk idegenforgalma számtalan ízben lefényképezte, képe könyvekben, folyóiratokban jellegzetes tihanyi házként szerepel, tihanyi sajátságnak mégsem mondhatjuk, ívelt tornácot effajta oszlopos megoldással másutt sehol sem láttunk, így egyedi példánynak tekinthetjük. Mindenesetre az épületen változtatások, bővítések vehetők észre, a feljegyzések szerint 1797-1820 közt csak két helyisége volt, elől nyitott tornáccal. Utóbb a nyitott tornác egy részét befalazták, zárt folyosó keletkezett, szabadkéményes konyha létesült, az épület 1865-1895 közt kamrával, fészerrel, istállóval, ólakkal bővült. Mint Tihany legforgalmasabb pontján álló népi épületet a Balatoni Intéző Bizottság már 1937-ben megvásárolta, de csak 1965-ben helyreállítva lett belőle szabadtéri múzeum. A zárt folyosórészben néhány bútordarabot láthatunk: faragott díszű ládát, gyalogs^éket, asztal mellett barokk, copf stílusban faragott támlájú keményfaszékeket, egy sarokpad félrészt, ahogy általában erre a sorsra jutnak a sarokpadok: kettéválasztják és egyszerű padként használják. Kinn a szőlőhegyek présházaiban jó fekvőalkalmatosság volt a szalmafonatos lés%a, s ilyen került ide ebbe a helyiségbe is. A PARASZTGAZDA-HÁZ ÍVELT TORNÁCA