Vajkai Aurél: Tihany. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

A halászcéh korsóján is bödönhajós halászok láthatók. Az első nagy balatoni festő, Mészöly Géza balatoni tárgyú festményein többször felbukkan a fatörzsből kivájt, két végén csúcsosan felfelé álló hajó. A bödönhajót egyetlen tölgyfatörzsből vájták ki, három-négy méter hosszú volt, két-három-négy ember foglalt benne helyet, de mivel könnyen felfordulhatott, két hajót kötöztek szorosan egymás mellé. A múlt század végén még néhány kishalász használta, de általában a nagy halászszerszámok kezelésével a Komáromban készült deszkahajók (lentahajónak is nevezik, egy példányát ugyanitt láthatjuk) kiszorították. A tihanyiaknak 1764-ből való halászartikulusai alapján úgy tudjuk, hogy ők régente maguk csinálták a hajót a félszigeten termett fából. Különben a Kis-Balaton mellett készítették e hajókat. Megfelelő bárdszerü eszközzel vájták ki, s ahol a készítés közben rés, lyuk keletkezett, ott azt szurokkal, gyantával beöntötték, fadarabbal kifoltozták, végűi vizes marhatrágyával konzerválás céljából bekenték. Az ősi csónakfajtához keskeny lapátú, egyetlen fából faragott evezők tartoztak. Gazdag felszerelése volt a jégi halászatnak, e csoportba tartozott többek közt a hatalmas, hosszú (húsz méter hosszú) ve^ér rúd, a ve^ér, amivel a hálót vezették a jég alatt. Ehhez tartozott a rúdhajtó: egyszerű, vastag, vasalt favilla. Ha pedig a vezér a lékektől elkalandozott, a görbenyelű gemiccsel kerítették meg. A cibék egyik végén villában, a másik végén vashegyben végződő fadorong volt, lánccal hozzáerősített hámmal, az utóbbit vállravetve vonszolták tovább a hálót. Jellemző formája volt a hosszú vasú jégvsrö s^akócának és úgyszólván nélkülözhetetlen volt jégi halászatkor a jégpatkó. Szeles időben aligha tudtak volna nélküle a jégen közlekedni, téli hálóhúzáskor jobban lehetett így a lábat megvetni. Jégi halászatnál a cibékesek (vagyis a vállravetett hámmal járók) egymás mögött ütemesen lépegetve egyenletesen tudták kifelé húzni a háló húzókötelét. Tihanyban a kivágandó lék helyét is a jégpatkóval jelölték meg. Természetesen hozzátartozott a jégi halászathoz a szánkó is. Láthatunk még sokféle halászszerszámot, így vesszővarsát, hálóvarsát, különböző hálókat, szigonyokat, s akad még régimódi, fából vájt vízmerő is, amivel a bödönhajóból meregették ki a vizet.