Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

TAKÁCSMŰHELYBEN találtak, így pl. Csöglén 48 mestert, 7 kontárt, Takácsiban 40 mestert, 22 legényt, Balatonfőkajáron 29 mestert, Vaszaron 26 mestert, Tüskeváron 45 mestert. Általában azt halljuk, hogy csak a télen űzik mesterségüket, tavasztól őszig mezei munkából élnek. Fonalat sohasem vesznek, mindig a gazdák hozzák a takácshoz megszövésre. A takácsemlékek szemrevételezése alkalmával megállapíthattuk, hogy a takács céh Nagyvázsonyban már a XVIII. században virágzott, s az 1848. évi összeíráskor a céhben tizenö; nagyvázsonyi, három barnagi, egy-egy leányfalui, vöröstói, antalfai, padragi mestert találtak, hozzáadva még Nagyvázsonyban három legényt, két inast. Akkor panaszolták, hogy rosszabbul állnak, mert rosszabb a termés, drágább a kender. Vásározni különben portékájukkal nem szoktak. A takácsmester legfontosabb munkaeszköze a nagy s^övős^ék, a bonyolult munkafolyamatot a múzeum látogatójának alkalma van közelről megfigyelnie, teSZAUER ÁGOSTON, AZ UTOLSÓ VÁZSONYI TAKÁCSMESTER