Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

VONÓSZÉK lapát, ötezer járomfa, ötvenezer keréktalp az évi termelés. Itt tekintélyesebb, húsz alkalmazottal dolgoztató vállalkozó is akadt, aki nagyban űzte a faragást, raktárra termelt, a falu képén is érezhető volt az iparosodás. Jellemző, hogy ugyanakkor a szomszédos kisnemesi faluban, Szentgálon csak a szegény ember foglalkozott háziiparszerűleg faragással, és ha télen el is készített egy-egy faragó néhány ezer kaszanyelet, abból éppen csak eltengődött, de semmi esetre sem vagyonosodott meg. Lókút évi termelése abban az időben százezer fakanál, míg Pénzeskút, Borzavár, Csesznek, Bakonyszentkirály faragói keréktalpat, járomfát, gereblyét, nyírágseprűt, lapátot, villát készítettek. A faragó embernek rendszerint apja, öregapja faragó volt, a szerszámokat úgy örökölték az elődöktől. Nyáron a földet művelték, fafaragással csak télen foglalkoztak. A faragáshoz szükséges fát köbméterenként vették, de adhatta a fát a megrendelő is, pl. ha valaki szánkót faragtat, két szánkóra való faanyagot ad a faragónak, Nagyobb tételt, pl. ezerötszáz kaszanyelet csak megrendelésre készítettek. A munkában a családtagok segédkeztek, például a férfi faragta a kaszanyelet, kivéste a kacs helyét, a felesége a bekacsozott nyelet kifúrta, lefaragta, a lánya a nyelet cifrázta. 47 karikázta stb.