Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

széttéphette a makkos disznó. Tulajdonképpen az erdőből élt, Bél leírása szerint hízlalására a téli hónapokban hullott makkot kellett gyűjteni, s a hízókat is kinn tartották annak idején az erdei ólakban. A tudomány megállapítása szerint a bakonyi sertés a hazai vaddisznó megszelídítéséből keletkezett, de már régóta balkáni házi sertésfajokkal keveredett. A bakonyi disznósereg egész éven át kintjárt, volt esztendő, hogy megélt a lehullott makkból, havonta egyszer kis sós vizet kaptak, arra hazajöttek. Az erdőben tanyázva megeshetett, hogy időnként kereszteződött kóbor vaddisznóval. A bakonyi sertés hamar megbarátkozott a vaddisznóval, rokonának érezte. Ha vadkan tűnt fel az erdőben tanyázó konda körül, a gazdák kilövették puskával, a bebúgott emsét pedig leölték, mert utódait nem szerették. A keresztezésből származott malacok a házi tartást nem fogadták, az erdőn a kondában a legvadabbak voltak, hizlalásra nem voltak alkalmasak, húsuk kemény maradt. A múltban több uradalom tartott erdejében szelídített vaddisznókondát, legeltették, terelgették, még idegen ember is többé-kevésbé megközelíthette, de a kanhoz csak az ismerős kanász közeledhetett. Visszatérve a bakonyi sertésre, sajnálattal elmondhatjuk, hogy e sertésfajta az utolsó példányig kiveszett, s a mai kutatás mindössze a régi irodalmi adatok, néprajzi leírások, négy hitelesnek mondott koponya és a zirci Múzeumban őrzött kitömött albinó (vagyis a ritkaságszámba menő fehér sertéjű) példánya alapján tudja többé-kevésbé a fajt meghatározni. Az újabb tájfajta, a mangalica vagy régebbi nevén a rác, török sertés a XVII. század vége felé jelenik meg a Bakony vidékén, s az 1800-as évek első felében már az irodalomban is a bakonyi és a „törökországi" disznó ismeretes, a hússertés szerepét a zsírsertés vette át. Az erdő az állattartásban elvesztette jelentőségét, azonban bizonyos szerepe a legutóbbi időkig megmaradt. így a kinnjáró disznók egyik csoportját naPÁSZTORKÉSZSÉG - LŐPORTARTÓ SZARU SZELÍDÍTETT VADDISZNÓKONDA A BAKONYBAN (XIX. SZ.-I OLAJFESTMÉNY)