Vajkai Aurél: Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

- . '/* BAKONYBÉL 1838-BAN (RÖMER FLÓRIS RAJZA) kolostort épített. 1018 táján kezdtek a kolostor építéséhez. A bakonybéli kolostor jelentőségét később is megtartotta, okleveleinkben az idők folyamán sűrűn szerepel. A török hódoltság korában a kolostor elpusztult, a leírások szerint omladékait benőtte az erdős berek, s az élet csak 1700-ban kezdődik, amikor az apátság megint Bakonybélbe költözik, s hozzáfognak a kolostor újjáépítéséhez. 1723-ban újra telepítik a községet, akkor elsősorban szlovák telepesekkel. Az 1736. évi összeírás szerint 12 jobbágy és 29 zsellércsalád él Bakonybélen. A lakosok erdőt irtanak, hogy alkalmasabb szántóföldhöz jussanak, a művelhető föld azonban így is kevés, s az erdő adta lehetőségeket felhasználva inkább faszerszám készítésbe kezdenek. A XVIII. század közepére elkészül a templom és a kolostor, ugyanakkor a falu 52 házában 70 család él, a nevek alapján magyar és szlovák származásúak. 1780-ban a község leégett, s ez alkalommal 130 ház pusztúlt el gazdasági épületeivel együtt. Fényes 1836. évi statisztikai könyvében Bakonybél magyar faluként szerepel, akkor 941 lakosa volt. Megjegyzi még szerzőnk, hogy Bakonybél határa igen hegyes, s nem igen termékeny. Az 1851. év annyiban nevezetes Bakonybél életében, hogy a feljegyzések szerint ekkor váltotta fel először a faekét a vaseke. Ugyanakkor létesített az apátság egy kőedényüzemet, s ez a helyi üzem a lakosság életlehetőségeit megkönnyítette, szépen kivitelezett, festett cserépedényeket készítettek. Az üzem azonban nem volt hosszú életű, már öt év múlva beszüntette működését. A cserépedény égetéséhez sok fa kell. Részben ez SOMHEGYI ÜVEG