„...Illő hozományokkal felszerelve...” Kiss Ilona magángyűjteményének textíliái

együttest úgy mutatjuk be, hogy felvázoljuk az elvetett kendermagtól a vászon használatba vételéig tartó folyamatot a munkaeszközökkel együtt. A textíliákat használatuk alapján csoportosítva tárjuk az érdeklődő látogatók elé. II. Amíg a ken-, dérből vászon lesz A 20. század közepéig a háztartásokban használatos textíliáknak, a 19. század második feléig pedig az alsó és felsőruházatnak az alapanyagát is nagyrészt kenderből nyerték. A kendert (cannabis sativa) az egyes családok a tagosításig (földterület felosztása, telekkönyvezési a település közelében, kijelölt helyre, a „kenderföldek"-be, majd az e célra legalkalmasabb, gondosan megművelt földterületre, meghatározott évszakban és időben vetették. Nyárádon úgy mondták: „Csak akkor szabad kendert vetnyi, ha Zsuófi leszáll a kemencérül" (Csak akkor szabad kenFonás, '40-es évek, a hely ismeretlen Spinnen, '40-er Jahre, unbekannter Ort