„...Illő hozományokkal felszerelve...” Kiss Ilona magángyűjteményének textíliái

nalas zsákok, az asztalok letakarására használt, két szélből készült abroszok, a többféle méretű és cifrázású szakasztóruhák, kosártakarók, komakendők, változa­tos ékítményű dísztörülközők. Lakásdíszítők, bizonyos szertartásos cselekmények kísérői, a nem mindennapi és az ünnepi alkalmak tárgyai voltak. Kihangsúlyozták velük az ünnepélyességet, díszítettek és használóikat is jelképezték. Mintakincsük a technikai korlátok adta lehetőségek között változatosnak mondható. Ékítményeik: „macs­kanyom", tök, csillag, rózsa, szekfű, életfa, rozmaring, fenyőfa, madár, alma, „kokas" (kakas), szarvas, „tőfale­vél" (tölgyfalevél), „farkasnyom", szőlőfürt. A felületen valamennyi csíkdíszítményként helyezkedik el. Gyakori a kézi horgolású csipkével vagy kötött rojttal kombinált ékítmény abroszok közepén, tö­rülközők, komakendők, kosártakarók egyik vagy mind­két végén. Két szín alkalmazása figyelhető meg rajtuk: a fehér és a piros, esetleg az utóbbi árnyalatai. Az egyszerű varrástechnika művészi szándékú, fejlet­tebb formája a tűvel való hímzés, amelynek a szőttes­hímhez közel álló, legrégiesebb változata a szálszámolá­sos technikával, takácsszőttesre varrott, egyéni műfajú, geometrikus jellegű hímvarrás volt. E keresztszemes hímzésekkel ékített textíliák két nagy csoportját őrizték és használták Nyárádon: a megfont kenderfonal tárolá­sára és szállítására alkalmas keskeny fonalas zsákokat, valamint az emberi élet nagy fordulópontjai közül a ha­lálhoz kapcsolódó rituális textíliát, a halottaslepedőt. A fonalas zsákokat piros hímmel „szütettik", de a régiek még keresztszemesek voltak, „guzsahétig ott lógtak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom