„...Illő hozományokkal felszerelve...” Kiss Ilona magángyűjteményének textíliái

díszítmények nagyon egyszerűek voltak, a 15. században nagy hatást gyakorolt rájuk a barchentszövés (len alapanyagú, kék pamuttal díszített szőttes=bakacsin). Gazdag változataik a 19. századra alakultak ki a regionális szőttesstílusokkal együtt. Egyes vidékeken az asszonyok által végzett ősi szövésmunka egyfajta közösségi munkamegosztás révén hivatásos mesterek, takácsok kezébe került - helyenként ez átmeneti korszaknak fogható fel -, amikor a technika és díszítmény bonyolultabbá, változatosabbá alakult. Nyárádon, e textíliák származási helyén, a Bella család töltötte be ezt a szerepet több nemzedéken keresztül, századunk közepéig. Félparaszti életmódot folytató takácsmesterek voltak ők is (űzték a mesterséget, de földet is műveltek), mint a térségben élő legtöbb falusi mester. Fonalgombolyítás, liger alja 1935 Garnwinden, Egeralja, 1935