Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
EGY 1567-ben nyomtatott wittenbergi Luther-biblia KONZERVÁLÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA A könyv meghatározása Wolmann Ernő budapesti lakos ajándékaként került 1905-ben a Veszprém Vármegyei Múzeum (1945-1990 között: Bakonyi Múzeum, azóta Lacz- kó Dezső Múzeum) tulajdonába2 az alábbi értékes Biblia: Biblia, das ist die gantze Heilige Schrifft Deudsch. Doct. Martin Luther. Begnadet mit Kurfürstlicher zu Sachen Freiheit. Gedrukt zu Wittenberg / Durch Hans Lufft. 1567. Kolligátum, helyesebben kettős kiadás; a kötetben az O- és az Újszövetség önálló címlapú és oldalszámozású. A múzeum törzsgyűjteménye, majd könyvtára által alkalmazott korábbi jelzetei: 5957, 1219, 3668. A történeti könyvgyűjteménybe történt átsorolása óta máig érvényes könyvtári leltári száma: L-3872. Korábbi tulajdonosairól sajnos semmit sem tudunk. Az előzéken látható kéziratos „Matthias Graf 1769" possessor azonosítatlan. Nem lehetetlen azonban, hogy a Biblia annak a zsidó bérlőt követő keresztény hamuzsírfőző vállalkozónak a tulajdona volt, aki a pápai Esterházy-uradalom- mal 1767-től állt szerződéses viszonyban.3 Neve mellett az 1769-es évszám a kötés jellege, főként előzékpapírjának datálhatósága alapján nagy valószínűséggel a könyvköttetés évét jelenti. A Graf (Graff) Nyugat-Magyarországon, különösen Sopron környékén nagy múltú, a mai napig kiterjedt evangélikus család.4 Veszprém egyik várkapitánya Wathay Ferenc vicekapitánysága idején, 1598-ban Graff Tóbiás.5 Az 1521-ben kiközösített Martin Luther (Luder) ágostonrendi szerzetesnek, 1511-től a wittenbergi egyetem teológia tanárának Wartburgban megkezdett Újszövetség-fordítása 1522-ben jelent meg először az idősebb Lucas Cranach (1472- 1553) Apokalipszis fametszet-sorozatával illusztrálva Melchior Lotter wittenbergi nyomdájában, melyet a kiadó magas áron, másfél aranyforintért árult, mégis rövid idő alatt 5000 példány fogyott el belőle. Ezt követte egy év múltán az Otestamentum, majd a Zsoltárok kibocsájtása. Míg a nyomdászat „bölcsőkorában" (az incunabulum- nak nevezett ősnyomtatványok évtizedeiben) a kiadványok példányszáma átlag 300-ra tehető, Luther híres kiáltványát Melchior Lotter egyszerre 4000 példányban adta ki, s ez a mennyiség néhány nap alatt nagy területen elterjedt.6 Hans Lufft első ízben 1534-ben nyomtatta ki Wittenbergben két kötetben Luther wittenbergi egyetemi teológia professzor által 1521-1534 között köznépi német nyelvre lefordított, ifjabb Lucas Cranach és Melchior Schwarzenberg fametszeteivel illusztrált teljes Bibliát. Luther Biblia-fordításának különös jelentősége volt. Előtte is jelentek már meg német nyelvű fordítások, de ezek mind drága díszkiadások voltak, nyelvezetük is idegen a paraszti és városi tömegekétől. Luther szándéka az volt, hogy a „megtisztított" Szentírást az alacsonyabb társadalmi helyzetű rétegek számára is érthető nyelvezettel fordítsa le. Munkája alapvető az egységes német nemzeti (irodalmi) nyelv megteremtésében. Műve példát mutatott a többi nemzeti nyelvekre történő fordításokhoz, így európai hatásúvá vált. Luther nyilvános teológia professzori működésének színtere, a wittenbergi egyetem igen erős vonzást gyakorolt a Magyarországról külföldi tanulmányokra indulóknak is, kiknek korabeli többsége 1540 után megfordult itt. A reformáció szövegkritikára, hitvita-irodalomra és minél tömegesebb Szentírás-terjesztésre koncentráló könyvkiadása minden tekintetben lényegi változásokat hozott, új lendületet adva a század elején már felvirágzó könyvnyomtatásnak. Sajátossága, hogy a korábban meghatározó velencei Aldus Manutius filológiai alapossága és kifinomultsága helyébe mindinkább a hitvallás, meggyőződés szabadságának lendülete lépett, megteremtve protestáns nyomdák egész sorát. Míg Luther fellépése előtt 1513-ban összesen 90 könyvet nyomtattak, addig egyedül a kis Wittenbergben öt év alatt (1518-1523) hat281
