Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
Papírtörténeti adatok pápáról A pápai Református Főiskolai Nyomda 1838-ban kezdte meg működését. Fennmaradt kiadás-bevételi főkönyvei a részben megőrzött ügyviteli iratokkal együtt, becses forrást jelentenek nemcsak a nyomdászattörténet, hanem a papírtörténet kutatása számára is.1 A Pápa melletti Igal-pusztán 1828 és 1860 között fennállott pápai papírmalomra vonatkozó ismereteinket2 néhány jelentősebb új adattal bővíthetjük. Valamelyest képet kaphatunk a nyomda új kapcsolatairól, helyi és távoli kereskedőkkel, beszerzési gyakorlatukról, árakról. A nyomdaalapítást felvető, majd azt szervező Tóth Ferenc főiskolai tanár, szuperintendens, a bécsi Kancelláriához benyújtott engedélykérelmét a győri Tanulmányi Főhivatallal véleményeztették.3 Az irat a kedvező nyomdalétesítés feltételei között hangsúlyozta a helyben működő papírmalom meglétét is. 1837-ben a szerződésre protezsált pápai nyomdásznak, Sziládi Károlynak megküldték a „Pápai Papiros gyárban található papírok mustra-ívét az árak szabott jegyzékével együtt".4 A nyomda jövőjének tervezésekor természetesen elsősorban nem a helyi papírmalomra építettek, hiszen sem itt, sem a Veszprém közeli Sólyban nem volt papírgép: sőt a kézi merítésű nyomtatópapírok színvonala is csak közepes volt. A nyomda számlái, bizonylatai tanúsága szerint már kezdetektől folyamatos üzleti kapcsolatba került bécsi, prágai és pesti kereskedőkkel. Nagyobbrészt osztrák és cseh, kisebb hányadban hermaneci géppapírt és gépi velint vásároltak. A gyárak, illetve a közvetítő kerekedők a nagy tételű megrendeléseket dunai hajókon Pestre vagy Győrbe szállították, ahonnan a nyomda által szerződtetett más kereskedők, illetve fuvarozók hozták tengelyen Pápára a bálákat. Sok kisebb tételt vegyesen tartalmazó megrendeléseket olykor vegyeskereskedőknél, könyv és papírkereskedést is űző könyvkötőknél adtak le, vagy a nagybani papírkereskedők pesti, győri lerakataiból velük hozatták meg ezeket. A nyomdának kezdetben csak két kézi sajtója volt, gyorssajtót 1858-ban állítottak be, amerikai sajtót pedig 1893-ban. A kézi sajtónál mindvégig elsősorban kézi merítésű papirost használtak. Egyszerre csak két-három bálányi mennyiséget vettek, átlag 1-2 havonta. Ennek nagyobb részét a „Pápai Papírgyárosnál" Igaion. A malombérlő, akit a kifizetéseknél megneveztek 1841 és 1849 között, mindvégig Leitner Ignác volt. Még abban a bizonytalan ideig tartó periódusban is (1846 körül), mikor a malombérletet Szauer Abrahám kereskedő szerzi meg, változatlanul a Leitner nevet találjuk a főkönyvben. A vásárlások rendre közönséges - „ordinális" - nyomtatópapírra szólnak; olykor egy-egy rizsma írópapírt is kérnek. 1850. januártól két éven át Leitner Ignác testvére, Márk szerepel a feljegyzésekben. A tulajdonosi viszony módosulásait követhetjük a közvetett forrásokban. 1852 decemberében már a „Leutner-testvérek", 1854 őszén „Leutner és Rapoch papír gyárosok" meghatározást találtuk. Feltételezhetően a Leitner fivérek nem csak saját igali készítményeiket árulták, hanem közvetítő papírkereskedelemmel is foglalkoztak. Egy 1853. márciusi adat 150 forint értékű nyomtató géppapíros eladását említi. Itt nem helyi gyártmányról van szó, hiszen az igali malomépület beosztása, méretei, adott műszaki berendezései ismeretében kizárható, hogy papírgépet működtettek volna. Kellő mennyiségű alapanyag előállítására sem voltak meg a feltételek. A papírmalom 1860 körüli leállását követően 1869-ben bukkan fel Pesten egy bizonyos Leitner M. I., mint egyike az Első Pest-Budai Papírgyár alapítási kezdeményezőinek.5 Két évvel később Leitnernek a pesti FFáromkorona utca 14. szám alatt papírkereskedése volt.6 Visszatérve a század közepi pápai nyomda vásárlásaihoz, nézzük a megye másik papírmalmának kapcsolatát is.7 Sólyban Josep Flaas mester bérlőtől csak nyomtatópapírt vásárolt a nyomda, s azt is csak két ízben: 1844 folyamán. 95
