Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
9. Gotfried (Gáspár) Attorf/Atdorf, 1825-1828 Az új árendás jelentkezésére utal az előbbi szerződésbontás; a német mesterrel már május 23-án megkötötték a kontraktust, amely már hat évre szólt.37 A bérleti összeg ismét emelkedett: 1400 váltóforintra, amit a lendületes papírkészítő teljesített is.38 A papírbeszolgáltatás változatlanul 10 rizsma ismeretlen típusú papír, feltehetőleg kancelláriai. Attorf értesülve a pápai Esterházy-uradalom papírmalom-alapítási szándékáról, 1828 Szent Mihály-nap előtt, még augusztus 9-én levelet intézett a prelátushoz, vagyis az apáthoz, illetve a konventhez távozása ügyében.39 Emlékeztette őket, hogy szerződésbe lépéskor, 1825-ben nyugta ellenében már letett félévi árendát, vagyis 700 forintot, s ha az uraság mégis ragaszkodna ahhoz, hogy tovább maradjon, akkor ezt a foglalószerű előleget vegyék számításba. Kitűnik, hogy (már kinyilvánított távozási szándéka miatt is sürgetve) fiával (!) „kellő állapotba hozatta a malomművet". Egyúttal kérte engedélyezni, hogy saját anyagait és „rekvizitumait", vagyis felszerelését elvihesse magával - holott ez soha sem tartozott a malomhoz, a tulajdonos vagyonához. „Ezek nélkül nem vagyok képes dolgozni [...], s melyekért én is annakidején előd Uramnak 800 Ft-ot fizettem" - tette hozzá Attorf mester. Utóbbi összeg nyilvánvalóan a Flórián által hátrahagyott nyersanyagok, félkész és készanyag ára volt. Ebben a levélben található az az utalás, ami a történtek ismeretében az Igalra, Pápára hívást jelzi: „Ha az Uraság elkerülhetetlenül ragaszkodik a hátralévő két év kitöltéséhez, úgy lesz elég türelmem hozzá, jóllehet ajánlatot kaptam máshonnan... ”m Az uradalom nem támasztott akadályt, hiszen volt megbízható új jelentkező. 10. Johannes Haas („Nyúl János"), 1828-1837 Az Attorffal 1825-ben kötött szerződés hátára feljegyezték: „Ezen Contractus 1828-ik Sz. Mihályiul fogva átszállóit Haasz János Papiros Mesterre." 1828. szeptember 30-án új, eredeti szerződést is írtak, melyen kezesként Elisabeth Haasin, a feleség szerepel.41 (Lásd: I. sz. melléklet.) A szerződés a változatlan 1400 forint mellett már meghatározta a beszolgáltatandó 10 rizsma papír megoszlását fajtánként: 3 rizsma finom posta; 3 rizsma kis kancelláriai és 4 rizsma kancelláriai. A teljesítést a sólyi kasznárság is regisztrálta, váltóforint helyett a „készpénz" kifejezést használta.42 Összehasonlításul nézzük ugyanitt a négy sólyi vízimalomból származó kontraktuális uradalmi bevételeket (1830): PAPÍRMALMOK ÉS PAPÍRTÖRTÍNET Papíros malom 400 forint Közép malom (gabonaőrlő) 440 forint Metsző malom (deszkametsző) 1000 forint Határ malom (gabonaőrlő) 300 forint 1831. június 4-én új, a papírbeszolgáltatásra vonatkozóan kibővült szerződés született, melyet később 1834—1837 közötti újabb három évre meghosszabbítottak.43 Ismét követelték a levendula- olajat, „ha van"! „Köteles évente 1 rizsma velinpapírt, 6 r. postapapírt, mégpedig olyan minőségűt, mint amilyenre ez a szerződés íratott, a konyha számára két alkalommal történő szállítással 2 r. kancelláriai papírt, a zirci uradalmi kancellária számára 1 r. közepes méretű papírt, mindezt a legjobb minőségben Szent Mihály napra ingyen szállítani. Amennyiben az uraság igényt tart rá, és az árendás rendelkezik ilyennel, olcsó áron kell spikket szállítania."Az 1834. szeptember 6-án kelt meghosszabbítást tehát a három évvel korábbi szerződés iratára vezették rá, záradékként. Hogy a beszolgáltatott papír minőségével nem lehettek megelégedve, az a következőkből kiderül: „világos kikötéssel, hogy ha határozott mineműség ellenére itatós papirost merészelne adni, az el nem fog fogadtatni, ha nem ahelyett más jó 's nem itató papirost, ha bár másutt is kénteleníttetik pénzen venni, köteles leend az uraságnak bé adni..." 11. Elisabeth Wald, Haasin, 1837-1840 A hajmáskéri-sólyi római katolikus II. számú vegyes anyakönyv szerint Haas első felesége, Elisabeth Polt 1837-ben hunyt el, 57 éves korában. Haas még ebben az évben újra nősült, Elisabeth Wald az idős, 58 éves papírkészítő új felesége. Sorsát nem láthatta előre; Johannes mester még abban az évben elhunyt, özvegyen hagyva a fiatalasszonyt, akire az árendátorság így - szokás szerint - átszállott. Nem szabad hinni tehát a megtévesztő megfogalmazásnak, mely későbbiekben „Nyúl Jánosné" mellé nem teszi hozzá: „özvegy", mint ahogy Ludwig Keller halála után is pusztán Kellerin, illetve „papircsinálóné" szerepelt. Szerződésadatunk ismét közvetett: a sólyi per- ceptóriumban 1839. január 10-én Koller József kasznár írta fel részletesen - ezúttal Nyúl Jánosné, tehát a mester-özvegy - árendátori kötését. „1837 Szí. Mihálytól 1840 Szt Mihályig fizet évenként ezüstben 560 fi, évente szolgáltat 1 rizsma velin papírt, 6 rizsma posta papírt, 3 rizsma kancellária papírt és 2 rizsma konyha papírt az Uraságnak, ezenkívül 1 rizsma posta és 1 rizsma kancelláriai papírt köteles a Kancelláriában béadni."*4 Megállapítható tehát, 62
