Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Restaurálás és műtárgyvédelem
Mariazelli típusú MADONNA-SZOBROK RESTAURÁLÁSÁRÓL Három azonos típusba tartozó polikróm hársfa szobor kezeléséről számolhatok be, melyek restaurálására a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum műtárgyvédelmi osztályán került sor Felsőörsön. Mindegyik közel azonos, 50-52 cm körüli magasságú, a nagycelli (Mariazell) 11. századi kegyszo- bor „másolata", illetve azt idéző sorozatmunka. E „zelli" Madonna-szobortípus eredetét - melyen a Kisded kezében alma, Szűz Máriáéban körte van - a szakirodalom tisztázta. Un. Mária-házban elhelyezve is előfordul. Határozottan elkülönül az ún. „Svatá Hora"-i faragott koronájú kis Madonnáktól, melyek tömegével készültek a csehországi Pííbrámban, és jellegzetes elemük a Mária lábához állított kapcsos könyv. Ezt az igen elterjedt szobortípust is említik, mint „Celli Máriát", és így nevezik számos helyen Nyugat-Magyarországon. Az I. számú szobor, melyet 1989-ben Ocsiné Galambos Csilla restaurált, Hadnagy László gyu- lafirátóti helytörténeti-néprajzi gyűjteményének darabja. Egykor feltehetőleg házoromfülkében állt, ott repedezett össze faanyaga és kopott le eredeti festése az idők folyamán. A másodlagos állapotot jelentő, a kezelés időpontjában megfigyelhető festés anyaga fehér meszelés, Szűz Mária kendő- és köpenyszél sávján sötét krómoxidzöld pigmenttel színezett a mész. Az arcokon, kezeken csupán kisebb összefüggő, néhány négyzetcentiméteres foltokban mutatkozott töredékesen a korábbi olajfestés nyoma. Muzeológussal egyeztetve a másodlagos megjelenési forma konzerválása mellett kellett dönteni; a részben pergő mész rögzítése után a kiegészítést akriltempe- rával végezte a restaurátor. Ennek kötőanyaga: Plextol M 600 (polimetakrilát vizes diszperzió). A szobortest talpfelületét Xylamonnal (hatóanyaga monoklór-naftalin) ecsetelte át, illetve a repedéseken keresztül injektálta a szobor faanyagát. A II. szobor restaurálását, amely a Dél-Dunán- túlon történt megvásárlása óta egy veszprémi magángyűjteményben van, 1999-ben végeztem. E szobrot ezüstözött sárgaréz koronákkal díszítették. A hársfa korábbi rovarfertőzését, kártételét kopogóbogár (Anobium punctatum sp.) okozta. Ez kifejlett imágójának töredékeivel, a fajra jellemző kerekded, 1-1,5 mm átmérőjű kirepülőnyílásokkal és jellegzetes rágcsálékával azonosítható volt. A folyamat már lezárult. A fa anyaga igen gyengült, morzsalékosan lekopott, kereszt- metszetben (talpon) könnyen beroppantható volt. Az eredeti polikróm olajfestés vékony, kétrétegű krétaalapja, festése, a kendő- és köpenyszélek krétára felvitt vörösbólusz aranyozásalapja és aranyfüstje már csak helyenként volt meg. Mindezt többé-kevésbé fedte az idők folyamán három ízben végrehajtott sárgásfehér, vastag olajátfestés, amely az alapozás kötőanyagának nedves és hideg környezetben lezajlott, gombásodás okozta meggyengülése folytán számos területen maga is teljes vastagságában levált, lepattogzott. Egyes helyeken a levált átfestések alatt sikerült feltárni, rögzíteni a későbbi rekonstrukció alapját jelentő eredeti festés töredékeit. Az alapozások és festések a töredékek alapján keresztmetszetben is jól vizsgálhatók voltak. A faanyag klimatikus változások előidézte mozgása és a biotikus korrózió együttesen pusztította a szobor festését, de elegendő nyomot hagyott minden plasztikai részleten ahhoz, hogy az eredeti polikrómia hitelesen helyreállítható legyen. A fül- keszobor-funkcióból következően síkba faragott hátoldal festése szintén pontosan kivehető volt, ha mégoly hiányos volt is. A kendő fehér foltját a hátközépig érő csúccsal megfestették a köpeny hátsó kék felületén. A sötét umbrával színezett, derékmagasságig érő karszék vagy trón hátoldalát is megfestették. A szobor egész felületén rovarnyílások és kisebb-nagyobb sérülések, hiányok mutatkoztak. Hiányzottak éles törésfelülettel csonkolva a Mária-alak lábfejei, illetve a trónlábazat kiugró talpának sarokrészletei. A másodlagos átfestések mechanikus leválasztása után a meggyengült 343
