Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Művelődéstörténet

A VESZPRÉMI TO BA KOKRÓL

dolgoztak, de a kikészítés idején házuk kamrájába húzódtak, hogy megóvják készítményeiket. A cserzett bőr puhítását a hónaljvassal, hónaljmankóval végezték. Ennek tompa éle volt. A szerszámnyelet hónuk alá véve dolgoztak vele. A munkába vett bőr szélét az ún. nyújtóráma (keret) szélébe fogatták. A nyújtást minden irányban, mindkét oldalról elvégezték. Mivel a szattyán minőségét annak színe alapján ítélték meg, a színezés igen fontos volt. Természetesen színezésről és nem festésről van szó! A színezőanyagok általános elterjedtsége, és azok egyedi variálhatósága miatt részletezésük szükségtelen, elegendő annyit elmondani, hogy ezek részint növényi színezékek, részint fémpácok, illetve ezek kombinációi voltak. Fekete színnél a vas- és rézsókat égetett kenyérhéjjal és más kormokkal is keverték. A színezés módszere váltakozva a festés, bemerítés és a zsákos, töltő festés volt. A színezés ránco- sító, szárítói hatása miatt utóbb ismét simítani és nyújtani kellett a készbőrt. Ezúttal már nem rámán és nem hónaljvassal, hanem kiterítve, lefektetve és ún. taszítóvassal. Ez a taszító szerszám készült rézbetéttel és üvegbetéttel is. Ilyen üvegszerszámmal fényezést is végeztek. A bőrt inkább csak simító, nyújtó taszítás után a puhítás következett. Az eszköz a fodorító fa (németül Pantofl). Sima vagy érdes, rovátkolt felületű, papucs- vagy csónak alakú eszköz, melynek bőrfülébe a mester kezét bebújtatta, majd a szerszám túlsó végén lévő fogantyút megmarkolva, erőteljes vasalással, simítással dolgozott úgy, hogy a bőrt kétrét hajtotta. A következő művelet a fényezés, fényesítés volt a fényesítő bakon. A bakon hosszában egy körtefa lécet süllyesztettek be, ezen kétoldalt leszorítva, mozgatva, egy simító farúddal vagy simító golyóval dolgoztak. Veszprémben a tobak e műveletet sikálásnak nevezte. A munka később primitív „géppel" folyt, aminek fényező vas- vagy üvegbetétje a plafonra erősített, mozgatható farúd végére volt szerelve. Ezek a gerendás fényezők elterjedtek voltak a festett textil- és papírtapéta készítőknél is.

Végül néhány szót szólnék a tobakmesterség Veszprémben történt kialakulásának eredetéről. A kordoványosság az arab Eszak-Afrikából ibériai közvetítéssel került Európába, így Magyar- országra is; közismert, hogy neve a közbenső, cordobai' állomást őrzi. A 16-17. században Európában is differenciálódott a kordovány- és szattyánkészítés. Végső soron ismét az arab, illetve török Afrika és Kisázsia a forrás. Mint áru a levantei kereskedés révén, mint ipar az ipari kémeknek köszönhetően terjedt el. Magyarországon elsősorban a török által megszállt területen, főként balkáni iparosok révén terjedt el a tobakmesterség, a szattyán- és kordoványkészítés ezen ága. Veszprémben a mondái hagyomány szerint egy foglyul ejtett török mester a kegyelemért cserébe megtanította az ittenieket mesterségére. Ez természetesen csak mese, ami némi általános igazságot is tartalmaz. A török hódoltsági területeken békés gazdasági és mindennapi kapcsolatok alakultak ki a helyi lakosság és a megszállók között. Az egymás szokásainak, viseletének részleges utánzása természetes folyamat, itt is megindult. Az ehhez szükséges kelmék, bőrök, nyersanyagok beszerzése megkívánta a speciális mesterségek, módszerváltozatok megjelenését és elterjedését. A tobakos mesterek török eredetét Magyarországon egyértelműen bizonyítja maga a mesterségnév is. A „tobak" hasonlóan, ösz- szefüggésben a „tabán" szó eredetéhez a török „tabag-xane" kifejezésből ered, amely tímár-házat jelent; első tagja maga is mesterségnév. Szerb, horvát, bolgár mesterségneve is bizonyítja ugyanezt a folyamatot; e nyelveken is tobak a szömör- cével cserző finombőrkészítő. A török hódoltság alóli felszabadulás után is folytatódott a balkáni, délszláv mesterek betelepedése, amit veszprémi tobakcéhiratokban is láthatunk. Ilyen mesternevek pl. a Babies, Bukovics, Kulits, Melkovits stb. A Tabán helyneveket, a tabakcéhek meglétét is az egykori török hódoltsági területeken találjuk. Korábban Veszprémben is létezett a patak menti részben a Tabán.

277