Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Művelődéstörténet
MU VELŐ DESTO RT ÉNÉT csak a t és t2 ívjelzetű két levél maradt meg (föl. 136a-136b, 137a-137b). Az első ívfüzet első levélpárjának bal fele üres, szignaturája nincs. Ez a levél tehát nem könyvkötői előzék repülőlapja, hanem a nyomtatott könyvtest része; e kettéhajtott levélpár jobb ívfelére lettek kinyomtatva a 8a/8b lapok (oldalak). Az explicit helyének katalógusbeli meghatározásából (föl. 166b) következően példányunk végéről 28 levél hiányzik (föl. 139-166-ig). Kollacionálva a jelen állapot: a8 - r8 s4 =138 föl. Az eredeti, hiánytalan nyomtatvány:12 a-v8x6 = 166 föl. Könyvünk kéthasábos, ötven soros nyomtatvány, melynek betűtípusa rotunda: a gót írás itáliai, kerekded változata. A betűtörzsméret a 9 pontos, ún. borgisznak13 felel meg; 49 sor + egy sorköz összméretének (179 mm) 49-ed része = 3,65 mm méréseredmény alapján. A minimális méreteltérés oka a könyvtest papíríveinek nedves kezelését követő méretváltozás lehet. Az incunabulumot reneszánsz stílusú, művészi fametszet dúcokról nyomtatott iniciálék díszítik. Készlet: 48-49 mm magasságú, 14 sornyi A, C, D, D2, P, valamint 19 mm magasságú, 6 sornyi Q2, Q2, Q3 méretezésben különböző vízjelrajzolat figyelhető meg, ami legalább egy szitapár használatára utal. Közelálló rajzolatú analógiája korabeli velencei nyomtatványokból ismert.14 Helyi készítménynek tartható, hiszen számos papírmalom működött a városban és közvetlen körzetében. A könyv korábbi birtoklására vonatkozóan két adatot találunk. A föl. 2a, 36a, 137b, 77b, 79b, 84b lapjain „SZ. FERENC REND SÜMEGHI ZÁRDA PECSÉTJE" körbélyegző lenyomatot, valamint föl. 137v lapszélen lenn egy kéziratos bejegyzést: „In depositione Roberti Vlasies O.S.B. 1919". Az incunabulumot a sümegi ferences rendház könyvtárának tulajdonaként ismertették 1948-ban, amikor lezárult P. TAKÁCS J. Ince OFM és PFEIFFER János a rend Veszprém egyházmegyei tevékenységének, közöttük könyvtárainak kutatását is magába foglaló kézirata,'5 függetlenül attól, hogy ekkor mára sümegi Damay-gy űj teményben volt (?). A rend sümegi jelenléte 1649-től keltezhető.16 1689-ben Rómából kiküldött generális megbízotti határozatra az addig mariánusok által lakott poroszkai rendházat felcserélték a szalvatoriánus Sümeggel, így kerültek poroszkai bejegyzésű E méretben tehát csak a háromféle Q szerepel a könyvben). Egyetlen helyen, a föl. 19b jobb kolumna tetején maradt üresen egy 6 sornyi magas „A" iniciálé helye. A könyv kiváló minőségű papírjának merítésekor alkalmazott szita finomsága 11 szál/10 mm; merevítő bordaszálainak egymástól mért távolsága 34-36 mm között ingadozik. Vízjele az ívközépen a felfűzés miatt csak részletekben figyelhető meg. A jel körbe foglalt horgony, melynek szára fent nyolcast formázó kettős hurokban végződik. Két lényegileg egyező, de finom részletekben, könyvek is ez utóbbi helyre. Ebből következően lehetséges, hogy ősnyomtatványunk csak a 17. század végén került Sümegre. Nem zárható ki azonban, hogy más időszakban, más helyről származott ide. A rendház könyvtárában 1746-tól vezetett „Inventarium conventus Sümegh" tételei között azonosíthatjuk a tárgyalt művet.17 A sümegi rendház magyar anyanyelvűek részére klerikátus-zárdaként szolgált, ahol a 17. században filozófiai stúdiumot tartottak a bölcseleti iskola részeként.18 Ez a tény messzemenően indokolhatja az Arisztotelész-kommentár itteni meglétét. 262
