Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
Papírmalmok és papírtörténet Gasparus Miller kartográfus 1793-ban kapott megbízást újabb mappa készítésére; ő már a kettős malomépület-toldalék bővítéseit is jelöli, valamint öt-öt ponttal a vízikerekeket,37 akárcsak az 1863. évi városi kataszteri felmérés térképe. Egy 1901-ben felvett kataszteri rajzot őriz a vízügyi levéltár is, de a rajz38 meglehetősen gyenge. Fontos, megbízható forrás viszont az Esterházyak egy fennmaradt birtokleltári felmérése 1936-ból.39 Itt az L alakú korábbi épületmagtól jól elválik a nyugati, keskenyebb toldaléképület. A felmérés külön értéke a méretek pontos felvétele. Az egykori papírmalom műszaki jellemzőiről semmit nem tudunk. Pápán fennmaradt az ún. malomjegyzőkönyv,40 de az abban rögzített vízügyi adatok 1830-ból valók, ezért teljesen bizonytalan, hogy érvényesek lehetnek-e visszamenőleg is, hiszen az uradalom pl. tervezte az apadás miatt a malomfejek leszállíttatását.41 Mindenesetre a Tízes malom 1830-ban is tíz kerékkel működött 64,5 bécsi öl hosszúságú vízszakaszt használva; a víz esése a malomfejnél 1 öl és 1 láb; a nyomóvíz 11 láb. A papirosmalom leszerelése után 27 évvel, 1793-ban Ferdinánd Miller könyvében42 még mint működőt említette meg, friss értesülés hiányában. A több mint három évtizedig sikeresen és megelégedésre fennálló első pápai papírmalom megszüntetése csak ideiglenes döntés volt az uradalom részéről, melyet későbbi újratelepítési tervek előterében hoztak; egy olyan gazdálkodási periódusban, amikor nagyszabású vízrendezési és építkezési munkálatokat indítottak be az uradalomban, s ezek költségeinek fedezésére minden eddigi bérletet, vállalkozást felül kellett vizsgálni, elsőbbséget adva a nagyobb bevétellel kecsegtető új bérleteknek, befektetéseknek. Bő hatvan esztendeig szünetelt Pápán a papír- készítés, és majd 1829-ben a közeli Igal-pusztán indult be újra, már új papírmalomban. A Tízes malom egyébként egészen a második világháború végéig gabonamalomként működött tovább.43 Az 1950-1960-as években műemlékvédelmi dokumentációs céllal készült felvételeken44 még láthatjuk a deszkával fedett kerékházat, a vízzel telt malomcsatornát. Később a tetőszéket modernizálták az elpusztult bal parti épület helyét parkosították. Később lefedték a város területén a Tapolca vízét is. A pápai papirosmalom készítményei A 18. században Pápán merített papírok túlnyomórészt a korabeli hazai átlagból kiemelkedően jó minőségű finom produktumok voltak. Többségük rendkívül egyenletes, fehér. Nem véletlen, hogy az 1733-as említés külön kiemelte, mint figyelemre méltó tényt a postapapír készítését. Magda Pál 1819-es statisztikájában45 hangsúlyozta, hogy „finomabb posta és velin papírost a külföldiektől kell venni", sőt még Fényes Elek is azt panaszolja 1842-ben,46 hogy bár „1809-től fogva a papíros malmok száma negyvenről, mennyire Schivartner becsülete, hatvanötre szaporodott, [...] de a posta finomabb papíros külföldről hozatik be". A fennmaradt, illetve megismert pápai készítmények túlnyomó többsége alak szerint kisposta és kancelláriai, de viszonylag szép számmal szerepel koncept és médián is. Egyetlen iratpakoló papírost azonosítottam az egyik volt Esterházy-iratköteg palliumaként; az is szép csontfehér, tömege kb. 220 g/m2. Az alábbiakban az eddig megismert egyes készítménytípusok papírleírását adjuk a lista végén következő vízjelábrák tábláinak számsorrendjében. Az egyes leírásokban a papírmalom, majd a papírkészítő neve után a papír műszaki adatai következnek, F betűvel jelezzük a kézi merítésű papír kiemelő szitájának 10 mm-es szakaszra eső finomhuzalszámát pl. F 8/10 mm. Az ezekre merőleges futó, ún. merevítőhuzalok jele M, ahol egymástól való távolságukat, illetve összes számukat jelöljük. A szitakeret két keskenyebbik éle mentén gyakran egy-egy további pót-merevítőborda fut az ívszéllel párhuzamosan, a szélső bordát megerősítendő. Ezeknek meglétét pluszjellel tüntetjük fel, pl. M 27 mm, 18+2 db. Ha az adatgyűjtés során olyan irat szolgált alapul, ahol az eredeti merített, tépett ívszéleket nem vágták körül, s így a teljes szitaméret megállapítható, akkor ezt a papír méretének közlése előtti „ép" szóval jelöljük, majd az így lehetséges papíralaknév meghatározását adjuk, pl. ép 435x340 mm kiskoncept. A felgyújtott papírok túlnyomó többsége 80-110 g/m2 súlyú, közepes vastagságú, enyhén sárgás, rugalmas, átnézetben csomós, felhős készítmény: helyszűke miatt az ezekről lényegesen eltérő tulajdonságokat tüntetjük csak fel. Egy-egy tétel végén az irat keletkezésének éve és kiállítási helye, illetve jelenlegi lelőhelyének maghatározása áll. Ha ismertté vált az egyes konkrét papír ún. szi24
