Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők és könyvkötéstörténet - Veszprém Hogy megközelítőleg pontosítsuk az első Georgi- műhelyt és -lakást, figyelembe vehetjük, hogy az összeírás szerinti második szomszéd ház a megyei katonai toborzó ház. Ez a hely kb. az egy ideig Szekfű, majd napjainkban Toborzó utca Szent Anna téri alsó szakasza. Georgi konkurenciájának mérlegeléséhez támpontot nyújt egy 1848. évi szolgabírói jelentés,7 mely szerint Veszprémben ekkor öt könyvkötőmestert tartottak számon; kontár - vagyis céhen kívüli - nem volt közöttük, 3 legénnyel és 3 tanulóval (inassal) együtt 11 fő dolgozott a szakmában. Mindnyájan írástudók, rajzképzésben nem részesültek. A legények szállás és étkezés mellett 40 krajcár heti keresetet kaptak mesterüktől. Saját betegsegélyező szervezetük nem volt. Az össze- írónak adott válasz szerint a budai, illetve pesti könyvkötőcéhbe tartoztak. Nem kizárt, hogy a jelentés korábbi, 1847. évi állapotokat tükröző adatgyűjtésre épült, ugyanis az öt fő soknak tűnik. Vásonyi István, tekintélyes református könyvkötőmester, városi esküdt éppen 1847-ben hunyt el, Csehszíjjártó István pedig 1848-ban. Bizonyosan, név szerint is azonosítható mestertársak Ludwig Georgi mellett 1849-ben Till Antal és Jádi József. Utóbbi református vallású, a Gizella tér (manapság: Szabadság tér) táján álló háza saját tulajdona volt, ahol egyedül dolgozott segéd és inas nélkül.8 A budai könyvkötőcéhbe 1854-ben fölvett Ludwig Georgi mesternek Károly nevű fia, majd a következő nemzedékek is apáról fiúra hagyományozva vitték tovább a könyvkötőmesterséget Veszprémben. A hosszú fonál csak a 21. század elején szakadt meg9. A mester német nyelvű autográf számlái is igazolják, hogy - bár fiai, leszármazottai később teljes mértékben elmagyarosodtak - ő véglegesen letelepedve is németnek tekintette magát. Veszprémi aktív élete nagyobbrészt a kiegyezés előtti olyan két évtizedben telt, amely született porosz-német identitásának feladását nyilván nem siettette. Fontos hangsúlyozni, hogy a korabeli Veszprém többfelekezetű, többnemzetiségű város volt, ahol egy 1847. évi felmérés szerint10 a lakosság 13.846 fős összlélekszámából német nemzetiségű 1974 fő (14%). Georgi beilleszkedése elé nyilván semmilyen komoly akadály nem tornyosult. Művelt, fiatal betelepülőként, aki luxusipart űzött magas színvonalon, feltehetőleg hamar talált családján kívül is társadalmi és baráti kapcsolatokat. Az emlékiratai révén ismertté vált veszprémi borbély, Francsics Károly olykor kirándulásokra, hosszú sétákra kísérte el, 1851-ben vele köttette be naplóját.11 Munkába állása Veszprémben nem sértett szakmai (céhes) érdekeket, hiszen voltaképpen a Franz Gründler halálával (1845) megüresedett helyet töltötte be. Mint katolikus kézműves, pontosan és jó ízléssel kivitelezett próbakötéseivel egykettőre elnyerte több egyházabeli megbízó tetszését. Már kezdettől igen nagy számban kapott folyamatos megrendelést pl. a veszprémi püspöki könyvtártól, a káptalan egyes tagjaitól (a könyvtárak állományában azonosítható kötések nagy száma alapján), valamint a tihanyi és a bakonybéli bencés apátságoktól,12 illetve Zirc ciszterci apátsági könyvtárától. Általánosan elterjedt gyakorlat szerint a könyvkötés mellett könyvkereskedelemmel is foglalkozott (akárcsak később leszármazottai), sőt kiadóként szolid kísérletet tett iparos vándorkönyv nyomatására.13(l. kép) Ismeretes, hogy kölcsönköny vtárat is működtetett, ami szintén megfelel a kor gyakorlatának. Könyvtáráról nyomtatott katalógust jelentetett meg.14 Kutatásunkat a Veszprémi Érseki és Fő- káptalani Könyvtár, a zirci (volt ciszterci apátsági) Reguly Antal Műemlékkönyvtár és a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteménye korabeli állományában végeztük. Az azonosítás alapját a Georgi családban megőrzött 5 darab bélyegzőszerszám és 17 darab táblaklisé azonosítása, illetve minden olyan könyvkötői számla jelentette, amely az illető könyvtár katalóguscédulái alapján ma is előkereshető, ráadásul annak idején csak egy példányban beszerzett mű kötését igazolta. E kötések nem pusztán a díszítőszerszám-egyezések révén bizonyulnak Georgi munkájának. Egyéb esztétikai, kivitelezési sajátosságok is meghatározóak. Az első két évben még gyakran előforduló világos- és sötétbarna kötésbőrt később felváltja új divatot követve a szinte kizárólag fekete, fényezett bőr alkalmazása. Ez a tömeges könyvkötésigény miatt nagyobbrészt nem drága borjú- vagy kecskebőr, hanem gyengébb minőségű, egyenetlen barkaraj- zú olyan juhbőr, melynek epidermiszét, felszínét 226
