Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Papírmalmok és papírtörténet
PÁPA 18. SZÁZADI PAPÍRMALMA Veszprém megyében az idők során három papírmalom működött.1 A most ismertetett Pápa városi a 18., a sólyi és igali a 19. században. Bogdán István alapművében,2 majd a Papíripar lapjain3 közölte kutatási eredményeit a pápai malomról. Munkám során a még feltáratlan megyei közgyűjteményekben lappangó adatokat, a készítmények teljesebb felgyűjtésével kibővíthetiem az eddigi ismereteket. A restaurálás során szétbontott könyvek, kéziratok papírosának vizsgálata rendszerint kiegészül a papír készítéstechnikai és vízjeladatainak felvételével, melyre gyakran csak akkor van lehetőség. Az így szaporodó, a megye volt papírosmalmaiból származó vízjelanyag késztetett először arra, hogy tervszerűbb kutatásba kezdjek. Veszprém és Pápa világi, egyházi gyűjteményei mellett kisebb részben még az Országos Levéltárban őrzött Eszterházy-levéltár nyújtott új adatokat. Néhány, máshonnan nem ismert papírtípus, illetve vízjel kisnemesi családi levélanyagból került elő, pl. Köveskálon, Szentbékkállán. Sajnos, összességében mégis kevés és igen töredékes a fennmaradt elsődleges forrás, Pápa város közigazgatási és egyéb iratai nagy része háborús pusztítások és meggondolatlan selejtezések következtében megsemmisült; az Esterházyak pápai levéltára sem teljes. A hódoltság, majd a felszabadítási harcok korának lezárulta után Pápa és környéke jórészt az Esterházy család kezére került. A 18. század első harmadában az uradalom fellendülése, terjeszkedése, a városi lakossággal fennálló bérleti és egyéb ügyek szaporodása hirtelen földuzzasz- totta a helyi intézői adminisztrációt. Az uradalmi papírmalom-alapítás fontos motívuma a várható magas árendaösszeg ígérete mellett az lehetett, hogy papírmalom működtetésével, szerződésben rögzített mennyiségben és minőségben biztosíthatták a szükséges papirost - importszállítási költségek nélkül. A malom készítményeinek felhasználói az uradalmon kívül a helyi, különböző szintű közigazgatás és az egyházak iratképző helyei, kisebb mértékben különféle iskolák, testületek, illetve egyes értelmiségiek, családok is. A pápai papírmalom történetének ismertetése előtt kell szólni a telepítés és működtetés két alapvető tényezőjének (víz és rongy) forrásáról. A malompatak vize nemcsak a hajtóerőt adta mint energiaforrás, hanem természetesen gyártásvízként is szerepelt. A telepítési hely kiválasztásánál tehát lehetőleg nagy vízhozamú, bő sodrású és forrás közeli tisztaságú pontot kerestek, így kiválóan megfelelt Pápa, majd Igái malmánál a tájon áthaladó Tapolca, mely szláv neve jelentése szerint is hév-víz. Ez a patak a Tapolca- fő melletti forráscsoportból eredve egész éven át egyenletes bőséggel, 15 °C-os hőmérsékletű karsztvízként folyt, télen sem fagyva be. Ezzel óriási előnyt biztosított más malmokkal szemben, melyek nyári apadás idején állni voltak kénytelenek. Pápa településföldrajzi szempontból egyik legértékesebb adottsága éppen a Tapolca volt; erre alapozódott a helyi kézműves vízhasználó ipar számos ága; a csapók, tobakok, vargák, festők, molnárok számos műhelye.4 Egy 1790-ben készített vármegyei térkép Pápa körzetében 20 vízimalmot jelölt a Tapolca mentén.5 Pápán a hely kiválasztásának nem elhanyagolható momentuma lehetett az a tény, hogy a már évszázados fennállású malomegyüttesben adva volt a kalapácsos-kölyűs zúzómű egy kalló- malom-épületrészben. A hagyományos merített papír alap-nyersanyagának, a rongynak megfelelő mennyiségben és minőségben való biztosítása szintén létkérdés volt. 19. század eleji adatok vannak arról, hogy Pápa történetesen egyik dunántúli központja volt az Ausztriába irányuló rongykivitelnek.6 Feltehető, hogy az korábbi gyakorlatra nyúlik vissza Pápán. A rongy gyűjtését - bőrkereskedés mellett - elsősorban vándorló zsidó kiskereskedők végezték. Számuk Pápán hagyományosan 21
