Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Franz gründler veszprémi könyvkötőmester Jelzete: 13482. Táblája 210x348 mm, zölddel márványozott barna egészbőrkötés, gerincén fekete felül- festés mályvaszín címkével. Vörös metszés, zöld és vörös dúcról nyomott előzékpapír, zöld/fehér oromszegő. Díszítőszerszám egyezés: II. tábla 37,41. Diarium comitiorum Regni Hungáriáé 1812. Veszprém, 1812. Laczkó Dezső Múzeum Könyvtára, Veszprém. Műemléki Könyvtár állomány, lt.sz. L-579. Poss.: „Bibi. Seminar. St. Annáé Wp." Folio egészbőrkötés. Díszítőszerszám egyezés: I—II. tábla 5, 22, 24, 26, 41, 54. Szegedi Róza emlékkönyve tokban, 1798. Sümegi Múzeum, lt. sz.16.328/a-b DJarnay]. Táblája 190x118 mm, kipréselt barkázatú (bastarde) egészbőrkötése sötétzöld, aranyozott (táblaéleken is). A védőtok bélése kettős dúcról zöld és vörös színnel nyomott (ún. imprimé). Zöld selyem jelzőszalaggal. Könyvtestének postapapírja C. HONIG vízjelű osztrák készítmény. Arctábláján R. S. monogrammal, a háttáblán 1798 évszámmal. Díszítőszerszám egyezés: I—II. tábla 5,11, 26, 41. XII. sz. Keresztelési Anyakönyv 1806-1844. Szent Mihály bazilika plébániája, Veszprém. 250x385 mm táblán vörösesbarna egészbőrkötés aranyozva. Oromszegője elveszett, metszése aranyozott és poncolt. Másodlagos kötésjavításkor felhasznált gyári szürke előzékpapírral kötve. Díszítőszerszám egyezés: 48. Ez utóbbi díszkötés egy évvel azelőtt készült (1806), hogy az idős Fr. X. Baumaister veszprémi könyvkötő mester (1808) alkalmazott legényének, Anton Rundlnak átadta volna iparát. Rundl 1807-ben önállósulván azonnal letelepedési engedéllyel fordulhatott a városhoz.65 Feltehetőleg Rundl ekkor még élő idős mesterének díszítőszerszámait használhatta. Baumaister fia, Jozef is könyvkötő lett, aki 1785-1788 között Horváth Mihály jeruzsálemhegyi műhelyében dolgozott,66 de kevéssé valószínű, hogy megkapta volna apjától (mint megelőlegezett jusst) annak szerszámkészletét. Az ifjabb Baumaister nem önállósulhatott Veszprémben, ezért 1788-ban letelepedési engedélyt kért Székesfehérváron, ahol akkoriban csupán egy könyvkötő működött.67Sikerült ott megkapaszkodnia, 1806-ban nyomdabizományosi adat jelzi működését.68 Ebből következik, hogy a más városban önállóvá lett Jozef Baumaister hamarabb volt kénytelen szerszámkészletet vásárolni, mintsem megörökölhette volna apjáét. Az elhalt mesterek személyes tulajdonát képező szerszámok egyébként jog szerint az árvákra, ill. a mesterözvegyekre öröklődtek, akik ezt értékesíthették is. Ha egy özvegy szakmabelihez ment férjhez, akkor új férje átvette (majd bővíthette) e műhely-fölszerelést. Valószínű, hogy Fr. X. Baumaister 1808-ben bekövetkezett halálakor Franz Gründler vásárolta meg a díszítőszerszámokat az örökösöktől, nem pedig Anton Rundl. Ezzel a feltételezéssel magyarázható Fr. X. Baumaister és Gründler kötésének díszítmény-egyezése. A kérdéses 18. század-végi kötéscsoporthoz a példák számát fölöslegesen szaporítanánk. Gründler által később alkalmazott azon szerszámok, amelyek előfordulnak korábban Veszprémben (Baumeisterhez köthető kötéscsoportban): I-II. tábla 1-5,11, 22-31, 35-48, 51, 53-54. Az 1. és 2. sz. tihanyi Missale mellett további, bizonyosan Franz Gründlernek tulajdonítható kötések: 3. Missale monasticum [...] sub regulám S. S. P. Benedicti [...] Venezia, 1765. Bencés apátság könyvtára, Tihany. A Szűz Mária és Szent Ányos templom sekrestyéjéből. Possessor bejegyzés az előzéktükrön.: „Ecclesiae Tihaniensis Ord. S. P. Ben. [l]780". Táblája 235x322 mm, sötét olajzöld bastarde (simára nyújtott barkájú) egészbőr kötése hullámvonalas vaknyomó dúccal átlós sávokban barkázva, vonalzó- és egyesbélyegző aranyozással díszítve. A könyvtest metszésfelülete sötétkék festésű, oromszegője mintás vászonnal burkolt spárga. Előzékpapírja két magasnyomó dúcos rózsaszín és zöld színű mustrával nyomott ún. imprimé. Díszítmények: I—II. tábla 2,11,37,39,40,44, 48, 53. 4. Missae in agenda [...] defunctorum. Buda, 1780. Bűnbánó Mária Magdaléna prépostsági plébánia- templom, Felsőörs. 250 x 265 mm méretű, világos- barna egészbőr kötésű táblája egyesbélyegzőkkel és sávozóval „aranyozott". A díszítményeket valójában ezüstözte a mester, majd sáfrány sárga színű lakkal fedve érte el az aranyozás illúzióját. (Ez a kézműves díszítőtechnikai fogás előfordul a korabeli díszítőszobrászok, képkeretkészítők, óraművesek gyakorlatában is mint aranyozásutánzás.) A simára hengerelt, ún. bastarde kötésbőr vaknyomott hullámvonalas klisékkel rá- csozatszerűen „barkázott". Hat bordára fűzött, 215
