Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
KÖNYVKÖTŐK ÉS KÖNYVKÖTÉSTÖRTÉNET - VESZPRÉM 1833-ban a 6. polétában lévő 14. házban „öreg Gründler Ferenc könyvkötő, 60 esztendős katona vagy hibás" [sic!] személye után 4 forintot, háza után 1 forintot fizetett. Öt év múlva a 6. poléta 12. szám alatt írták össze az öreg mestert.16 Feltehetőleg nem a lakóhely, hanem annak számozása változott csupán. Fontos adat, hogy ugyanitt írták össze Gründler vejét, Bucskó Ignác könyvkötő legényt is, ki személye és mestersége után 1-1 forintot fizetett. 1843-ban a 6. poléta 24. sorszámán vették lajstromba Grundiert, ekkor már csak fél-fél forintot kellett adóznia háza és mestersége után.17 Gründler veszprémi működésének idején (eltérő intervallumokban) különböző összeírások alapján több helybeli könyvkötő (mester és legény) is azonosítható mint konkurencia. Rendre: nemes Stojanovics Gyögy,18 Till József,19 Till Antal,20 (ifj.) Horváth József,21 Horváth Ferenc,22 Vásonyi István és Kálmán János,23 a vej Bucskó Ignác,24 Rundl Antal,25 Csehszíjártó István.26 Till és Bucskó nem önálló iparos, hanem alkalmazott ebben az időszakban. Tudomásunk van 1819-ből bizonyos Franz Matzka könyvkötőnek - ki zenész is — veszprémi templomi muzsikus barátjáról, - tehát nem bizonyos, hogy maga Matzka tartósan Veszprémben működő mester lett volna, de (eleddig) egyetlen azonosított díszkötését mindenesetre kétségtelenül itt dedikálta barátja számára. Ráadásul e könyvkötés márványozott festésű előzékét a Veszprém közelében fekvő Sóly papírmalmában merített papírral kasírozta Matzka.27 Rundl Antal családneve Gründleréhez meglehetősen hasonló ugyan, de többszörösen igazoltnak látjuk, hogy két különböző személyről van szó, ugyanis egy-egy azonos adóöszszeírásban, illetve anyakönyvekben egyaránt szerepel a két névalak, továbbá világosan elkülönül nemcsak a kereszt-, hanem a családnév is.28 így rokonságuk teljesen kizárt. 1807-ben Rundl Antal a veszprémi születésű Tölpp József mellett Franz Xaver Baumaister helybeli könyvkötőmester legénye volt, akinek az idős mester (+1808) „átadta mesterségét" - ezzel önálló mesterré válásához hozzájárult. Rundl ekkor kért letelepedési engedélyt, tehát nem veszprémi születésű polgár.29 Rundl már ebben az évben megkezdte önálló keresetű tevékenységét, amelyről a vármegyei hivatalok számára végzett könyvkötései után járó kifizetések adatai tanúskodnak.30 Az első poléta 1822. évi összeírása során az 1. számú „új város háza" után a 3. szám alatti „Uraság házában" két másik iparos bérlő mellett harmadikként írták össze „Rundl Antal Compactor" mestert.31 1827-ben már csak időszakosan, az év egynegyedében dolgozott.32 Utoljára 1838-ban szerepelt az adólajstromban.33 Franz Gründler betelepedésének éve egyelőre ismeretlen. Neve fia születése kapcsán 1794-ben bukkan fel először helybeli anyakönyvben.34 Ekkor egy nyomdász mellett három könyvkötőt írtak össze a városban; e szám mögött számos forrásadat alapján Fr. X. Baumaister és a két református kisnemes: Horváth Mihály és Ferenc állhatott.35 Veszprémi könyvkötői tevékenységéről 1814- től, 54 éves korától kezdve rendelkezünk biztos információkkal a különféle vármegyei hivatalok rendszeres költségelszámolásai alapján.36 1815- ből a közeli Sólyból van kifizetési adatunk bírói jegyzőkönyv-köttetés nyomán.37 Itt említhetjük, hogy akár a többi veszprémi könyvkötő - a kor gyakorlatának megfelelően -, nem csupán nyomdabizományosi, privilegizált könyvkereskedő, hanem papírfelhasználó mesterséget is űzött: papír viszonteladással is foglalkozott.38 A sólyi papírmalomban a maga könyvkötői szükségletein felüli készletet vásárolva, veszprémi műhelyében kisebb tételekben különféle papirost is árusított. 1816-ban a vármegyei levéltárnak készített jegyzőkönyveket,39 1817-ben vármegyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyveket, illetve statútumot köttettek be vele.40 A következő évben mintakérdőívek és különféle rendeletek, leiratok, jegyzőkönyvek nagyobb mennyiségének bekötését végezte a vármegye hivatalai számára.41 Tekintve, hogy egy átlagos folio méretű jegyzőkönyv márványozott festésű egészbőr kötésének ára (gerincén aranyozott díszítéssel) ekkoriban 2-2,5 forint, a kifizetett 135 forint alapján közel ötven kötetnyi megrendelés feltételezhető. A megelégedésre végzett munka újabb megrendeléseket hozott; 1820-ban egyetlen év alatt 302 forintot fizetett a vármegye*2„többféle compactor munkáiért". A vármegye mellett rendszeresen kapott munkát Rundl Antallal együtt az egyházaktól is; pl. a katolikus püspökségtől és káptalantól.43 Érdekes adat, hogy 1824-ben olyan papírért fizettek egy kereskedőnek, amelyet „püspöki illuminációhoz hordott el" Gründler mester.44 A 18-19. században különösen közkedvelt, divatos látványosság az esti kivilágítás. Az ünnepelt személyeknek szóló köszöntők, fáklyás felvonulások, szerenádok során kiemelt szerepe volt a színes papírból készült lampionoknak, illetve a különféle színes figurákkal díszített ablak-dekorációknak, amelyeket gyertyák, kandeláberek 210
