Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Veszprémi díszkötés a 18. század végéről A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum céhtörténeti adattára gazdag anyagában számos kézirat, jegyzőkönyv található, melyeket az egykori céhmesterek helybeli könyvkötőnél köttettek be. Ezek közül kiemelkedő értékű a veszprémi mészároscéh rendszabásának 18. század végi kötése (Lt. száma: 73.2.1.). Magas mesterségbeli szaktudásról és jó ízlésről tanúskodnak finom borjúbőrrel borított táblái, melyeket a mester gazdagon aranyozott. A bőr vörösesbarna színét helyenként fekete fedőfestéssel tette változatosabbá. Az aranyozáshoz használt kézi bélyegzőszerszámok lenyomatai barokk és rokokó stílusúak. Néhányuk korabeli bécsi, pozsonyi, győri stb. könyvkötésen is azonosítható. Ennek magyarázata, hogy a díszítőszerszámokat nemzetközi elterjedtségű mintakönyvek alapján a nagyvárosok vésnökei készítették, s az e városokban megforduló könyvkötők azonos rajzolatú példányokat szereztek be. A könyvtestet a kötéstáblákkal összekapcsoló előzékpapírok ebben az időszakban magasnyomódúcokról nyomott színes tapéták; a hazai könyvkötők ezeket is elsősorban bécsi kereskedőktől szerezték be, s csak ritkábban készítettek ilyet saját maguk is. Ismertetett példányunk könyvtestének anyaga a csehországi Kottenschloss papírmalmában készült; vörös és zöld keményítős festékkel nyomott előzéke pedig nagy valószínűséggel helyi készítmény. A rendszabásmásolatot hat céhmester írta alá, de keltezés nélkül. Nevük más dokumentumban fellelhető datált előfordulásai alapján az irat és kötése 1790 és 1800 között készülhetett. Ezt a becslést erősítik meg a kötésdíszítő elemek analóg előfordulásai más veszprémi könyvkötéseken. A bélyegzők közötti régebbi, barokk elemek már 1740 körüli példányokon megfigyelhetők a Veszprémi Káptalani Könyvtár, a zirci Ciszterci Műemlékkönyvtár és más gyűjtemények anyagában. A későbbi beszerzésből származó rokokó bélyegzők leggyakrabban a 18. század utolsó harmadában fordulnak elő. A felsőörsi Mária Magdaléna Pré- postság szerkönyvei között több olyan analóg misekönyvkötés található, melyeken nemcsak a bélyegzőlenyomatok, hanem ezek kompozíciós alkalmazása is egyezik példányunkkal. Ugyanezen mesterrel köttetett például Szmodics János veszprémi szeminarista, későbbi sümegi plébános, de erre utal egy kötéscsoport a tihanyi bencés apátsági templom szerkönyvei között is. Konkrét mester személyéhez kötni e munkát egyelőre nem lehetséges, annál is inkább, mert egy-egy könyvkötőmester szerszámkészlete öröklődött, illetve halála után mestertársai felvásárolták hagyatékát. Egy-egy ilyen színvonalú díszkötés 2,5-3 forintért készült tábla- és könyvmetszés-aranyo- zással együtt. Ennyi volt egy könyvkötőlegény egyheti bére is... 205
