Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők és könyvkötéstörténet - Pápa a „barátok" Csáky utcai nyomdájába, hogy a szakmai gyakorlatból ne essék ki. E kézi szedéssel, de modern gyorssajtóval hetilapot és folyóiratot is produkáló kis nyomdának tulajdonosa 1935-től a Szent Ferenc Rend pápai rendháza.5 A következő néhány évben Rhédi az Alföldön talált szakalkalmazást; egy szarvasi nyomdában dolgozott könyvkötőként. Takarékoskodva készült a jövőre. 1930-ban Pápán megnősült, lányuk 1931-ben született. Végre 1936-ban önállósíthatta magát szülővárosában, mint független kisiparos. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara előtt tett mestervizsga elvégzésére sarkalhatta az új ipartörvény-cikk a képesítéshez kötött szakmákra kimondott mestervizsga-kötelezettségről.6 A szarvasi évek keresetének megtakarításából vásárolta meg 1936-ban az akkoriban már betegeskedő, 60 éves Mayer István könyvkötőtől annak szerszámkészletét. Kéziszerszámokat, aranyozó betűkészletet és egy táblaaranyozó, klisé- ző présgépet. Nagy lendülettel, ambícióval telve látott munkához, hogy a nyár végére Pápán megrendezni tervezett regionális kiállításon7 kellő színvonalon mutatkozhassék be a szakma helyi képviselői és a város közönsége előtt. Az Állami Tanítóképző Veszprémi úti épületének első emeleti folyosóján8 az északi szárnyban9 helyezték el a nyomdász- (és mechanikai) ipar kiállítói között a könyvkötőket. Rhédi egy zöld egészbőr kötésű, aranyozott-festett táblájú szignált fényképalbummal pályázott, mellyel - lánya visszaemlékezése szerint - díjat is nyert. Az albumkötés díszítésmódja közvetlenül a tanonckori mintaadó Kis Tivadar műhelyének hatását mutatja.10 A kiállításról a korabeli sajtó csak a Református Főiskolai Nyomda kötészetét, illetve név szerint csupán Szily Károly könyvkötőmestert említette, Rhédit nem.11 Rhédi Károly iparengedélyét végül 1939. október 1-én adták ki.12 A Kossuth u. 20. sz. ház egyik belső, udvari helyiségében kezdte meg önálló iparos-kereskedői életét. Hely hiányában egyelőre társbérlőként, együtt dolgozott id. Pénzes Gyula nyomdásszal. Ez a könyvkötészet a Pénzes-nyomda kebelében 1940-ig létezett. A helyiségben elöl, a bejárattal szemben helyezték el a kis taposós (tégelysajtó) nyomdagépet, mögötte állt a szedőszekrény, a munkaasztal. Mindezek mögött szorongott hátul Rhédi két kisebb asztala, táblaaranyozó gépe, anyagszekrénye a papírokkal, kartonokkal, tekercsben tartott borítóvásznakkal. Kötészeti anyagokat elsősorban a budapesti Möller cégtől vásárolt postai rendeléssel. Címaranyozó bronz betűkészletét, kliséit szekrénykében, kézi egyes-bélyegzőit falra szerelt szerszámszekrény dobozaiban tartotta. Ennek kitárható ajtajain belülről fölszerelt tartólécek mögött sorakoztak a sávozók (fiiéták), vonalzók (léniák), ívnyomók, görgetők (rollnik) s a kézi címbetűszedő eszközök (sriftkasztnik). Lend- kerekes könyvvágógépét csak később vásárolta meg, mikor lehetősége nyílott a Petőfi utcában, a mai Áruház helyén fennállt egykori saroképületben önálló műhelyt nyitni.13 Erre 1940-ben kerülhetett sor. A bejárati ajtó felett a járda fölé belógó rúdon lengett a cégtábla. A mintegy 2,5x3,5 méteres apró boltban egyedül dolgozott; itt nem kellett osztozkodnia senkivel. Harmadik műhelye már a Fő téren volt, a 21. (20.) számú házban, üzleti szempontból is kiváló helyen, de ennek megszerzése már nem felhőtlen. Előbb Zelinkó cipészmester üzletét, majd egy jó ismerős rokonszakmabeli, Drach Márton nyomdász helyiségét utalták ki számára, miután az ún. zsidótörvények ellehetetlenítették e tulajdonosok működését.14 Drach felülemelkedettségét és józanságát jelzi, hogy Rhédi számára átadta készleten lévő anyagait, így pl. kötésborító- és előzékpapír készletét, hogy mindenesetre kárba ne vesszenek. Ez a volt nyomdahelyiség lett végül Rhédi Károly utolsó műhelye (és egyben üzlete is) 1961 októberében bekövetkezett haláláig. A kötészet korabeli nyomtatott reklámjai egyúttal annak tevékenységi körét is jelzik.15 Rhédi mester szakmai tudása föllelhető produktumai16 alapján biztosnak ítélhető. Könyv- és albumkötései, dobozai precíz és tiszta kivitelezésűek, hagyománytisztelő ízlést és igényességet tükröznek. Rendszerint az előre borított-díszített kötéstáblákba akasztotta be a spárgára fűzött könyvtestet; de természetesen betáblázott kötést is végzett. Szívesen alkalmazott finom, drága anyagokat. Nem volt karos (íves) lemezollója; minden anyagot fémvonalzó mellett, sniccerrel szabott. A tábladíszítéshez alkalmazott kliséket vaknyomással, vagy metálfóliával aranyozott a felső orsókerékkel ellátott présgépében, melynek platnijait tűzhely lapján felforrósított három vasbetéttel melegítette föl. Kézibélyegzővel vaknyomott és aranyozott tábladíszítései, a könyvtest metszésfestései, illetve matricás „márványozása" és aranyozása is rutinos mesterségbeli tudást mutatnak. Fűzőállványon spárgára, zsinegre fűzött; a fűzőbordákat a könyvtest gerincbe fűrészelt árkokba simította. Meglehetősen szigorú és mo188
