Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők és könyv kötéstört énét - Pápa Nyomda ügyvivőjévé, üzemvezetőjévé nevezték ki, ahol korábban (1882-1891) apja töltötte be e pozíciót.10 E pozíciójában ismerhette föl a maga valódi jelentőségében a saját tulajdonú könyvkötészet létesítésében rejlő üzleti lehetőséget. Ezt öt év múltán meg is valósította saját cégében, hogy az akkor még belső kötészet nélkül működő Főiskolai Nyomda - és más helyi nyomdák - eladásra krúdában átvett produktumait, már saját cége kötészetében (alacsony önköltséggel) tetszetősen díszített borítású táblába köttetve, haszonnal hozhassa forgalomba. A könyvkötő műhely létesítéséhez iparigazolványt váltott 1894. augusztus 18-án, 1095. szám alatt,11 melyben kötelezte magát szakképzett mester műhelyvezetőként történő alkalmazására. A műhelyvezető könyvkötőmestere kezdetben (1894-től) PINTÉR János, majd SZEDLACSEK Gyula volt, aki mintegy ötven éven át szolgálta a céget, tervezte és kivitelezte változatos, ízléses kötésdíszítő kompozícióit, művezette a segédek munkáját. Kis Tivadar első kereskedése és műhelye „a Nagy István-féle házban" a Fő utca 50. szám alatti kis falusias, földszintes épületben volt, melynek képét számlájának reklámképe12 és korabeli képeslap-fotó13 őrzi. (4. kép) Az itt precízen ábrázolt portálnak a teljes kínálatot felsoroló feliratai mellett figyelemre méltó a postaláda megléte is. Az első, városrészleteket ábrázoló képeslapokat Kis Tivadar rendelte helyi fotográfustól és elsőként adta ki, hozta forgalomba 1897 végén.14 Már kezdettől fogva engedélyt szerzett a Soproni Postaigazgatóságtól „frankójegyek" (illetékbélyegek) és más postai értékcikk árusítására.15 Második üzlete nősülését követően Fő u. 21. sz. alatti (a korábbi földszintes üzlet helyén fölépült) saját tulajdonú egyemeletes lakóházuk földszintjén működött. Az 1906-ban elkészült16 ház egykori homlokzati képe egy, a korabeli üzleti portálokat is precízen dokumentáló reklámcédularajzon17 és képeslap-fotón18 őrződött meg. (5-6. kép) Kis Tivadar az egyházi alkalmazotti jogviszony keretében létesített nyomdavezetői tisztséget 1924-ig látta el. Működése idején nagyobb beruházással modern felszerelést szereztek be, amiben szerepet játszhatott Kis széles látókörű, újításra kész habitusa is.19 A helyi sajtóban is büszkén reklámozta a korszerűsítést, fejlesztést: „...Villamos világításra és villamos hajtóerőre berendezve. Kaiser-féle nagy gyorssajtója és újdonat-új Victoria-sajtója (apróbb nyomtatványok készítésére) a szak-technika legtökéletesebb alkotásai..."20 A református Főiskolai Nyomdában 1924-től Kis Tivadar felügyelői utóda dr. Tóth Lajos főiskolai tanár (1945-ig). Dr. Antal Géza püspök ekkor a nyomda közvetlen szakmai művezetésével Nánik Pál nyomdászt, az egyik régi alkalmazottat,21 bízta meg. Végül 1926-ban 2600 pengő költséggel létrehozták a nyomda saját kötészetét.22 A tömeges köttetéseket tehát 1924-től 1926-ig még változatlanul a volt nyomdaüzem-vezető, Kis Tivadar magántulajdonában lévő műhelyben végeztették. Az 1889 óta folyamatos, korrekt feltételeken, kölcsönös kedvezményeken alapuló szerződéses üzleti viszony később sem szakadt meg teljesen, hiszen (kisebb) kötészeti megrendelések továbbra is érkeztek a nyomdától. A Kis Tivadar cég létalapja, fennmaradásának és kifejlődésének biztosítéka ez a kezdetektől adott szoros kapcsolat volt, amely a református egyház nyomdáihoz kötötte. Jellemző momentum, ahogy Kis reklámjaiban magától értetődő módon összekötötte két, „belső és külső" tevékenységét, pl. magáncége reklámját a református nyomdában készíttette el,23 illetve amikor a főiskolai nyomdai megrendelések felvételének színhelyéül saját üzletének címét adta meg.24 Sikeréhez, népszerűségéhez nagyban hozzájárult az üzlet rendkívül széles árukínálata, a kiszolgálásban megnyilvánuló feltétlen korrektség és udvariasság, amely részrehajlás nélkül megilletett minden vevőt, ügyfelet életkortól, társadalmi helyzettől és vásárlóerőtől függetlenül.25 A jelentős konkurencia nélkül, sőt egyházi támogatással induló Kis Tivadar-cég könyvkereskedése és kötészete számára tehát biztosítva voltak a pápai viszonylatban legnagyobb (főiskolai) nyomda produktumai. Ez óriási előnyt jelentett a többi helyi könyvkereskedővel és könyvkötővel szemben; illetve egyúttal alapot teremtett az árukínálat növeléséhez, a tárgyi feltételek fejlesztéséhez is. A 19. század utolsó harmadának, illetve a 20. század első évtizedeinek pápai szaktársairól, a korabeli konkurenciáról vajmi keveset tudunk. Többségük kisebb üzlete, 1-2 főt foglalkoztató műhelye a Kis Tivadarénál jóval rövidebb ideig létezett. Egyes könyvkötők nyomdabizományosi (privilegizált) könyvkereskedői működése ugyan régmúltra visszatekintő, országos gyakorlat volt, de a 19. század végére a két szakma elkülönülése már egyre gyakoribb az önállósuló könyvkereskedelem fejlődése révén. A könyvkötők közül csak néhánynak sikerült megtartania, illetve megvalósítania e kettős tevékenységi körét. Elsősorban iparhatósági nyilvántartásuk alapján ismerhetjük meg név szerint 172
