Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
MAYER ADOLF PÁPAI KÖNYVKÖTŐM ESTER olvasók, szentképek, imanyomtatványok és naptárak (kalendáriumok) piactéri árusítására kapott 5 forint helypénz lefizetése után engedélyt.28 A Fő téri piacon, az 1900-ban kialakított szökőkút közelében rendszeresen kínálta áruját a „kalen- dáriumos", akinek ponyvája alatt világi és vallásos aprónyomtatványok mellett például levélpapír is kapható volt.29 Ezek az árusítási formák természetesen elsősorban a környező falvakból érkező piacozók, vásározók és vásárlóik igényeit célozták meg; a város polgári lakossága, az egyházi és világi értelmiség, diákok számára a mindennapokban is elérhető helyi szaküzletek nyújtottak teljesebb és magasabb kulturális szintet kielégítő kínálatot. Goldberg Gyula nyomdatulajdonos, a Pápai Lapok laptulajdonosa és főszerkesztője a hetivásáros Fő tér 257. számú, ún. Kenessey- Szondy-házában, üzleti szempontból a legkiválóbb helyen működtetett papíráru- és könyvkereskedést ekkoriban.30 Számos pápai képeslapot készíttetett, adott ki a századforduló éveiben.31 A korabeli könyvkereskedők között említhető még Benedek Antal is.32 Mayer családi kapcsolatai is jól példázzák a közismert, racionális társadalmi gyakorlatot, miszerint az egyes mesterségek, foglalkozások művelői házasságuk, rokonságuk révén is megerősíthették szakmai pozíciójukat. Akár már a pályaválasztásban, akár az önállóvá válásban, piacszerzésben stb. a házasodási törekvések, illetve családi befolyásoló tényezők természetesen erősen hatottak. Mayer Adolf egyik leánytestvére, Karolina is egy időben könyvkötőfeleség volt. Férje ifj. Skolnik Mihály (1835-1866), aki 31-évesen, tragikusan fiatalon halt meg. Lakásuk Pápa 231. számú háza. Az özvegyasszony kettős gyászt viselt; Mihály nevű gyermekük, aki 1864-ben született, 2 évesen szintén ekkor, 1866. április 6-án halt meg. Katalin Karolin nevű leányuk ekkor még csak féléves (*1865. október 22). Keresztszülők: Morbán Leopold és Mayer Mária. Az após, idősebb Skolnik Mihály nyitrai születésű szlovák könyvkötő volt, aki 1800-1813 között Győrben is tevékenykedett.33 Pápára te- lepedéséről nincs pontos adat. Az anyós, tehát az idősb Skolnik Mihály özvegye egyszerűen csak „Skolnik Anna" névvel működtette tovább kötészetét Pápán.34 E műhelyben dolgozott önállósodásáig fia is. Mayer Karolina özvegyi jogon 1866-tól legalább 1875-ig tovább éltette (könyvkötő, kereskedő) iparát alkalmazottakkal.35 Közben újra férjhez ment; Szabó Mihály 48 esztendős marcaltői tanító 1875-ben vette feleségül az akkor 36 éves Mayer Karolina magányzót.36 Pápán 1874-ben került sor általános iparos társulat, iparegylet létrehozására az Országos Iparos Szövetség alaptervezete szerint, helyi alapszabályok megfogalmazásával.37 Ennek keretében szerveződött betegsegélyező és temetkezési pénztár, amely évente közgyűlésen vetett számot működéséről, illetve választotta, újította meg tagságának vezető tisztségviselőit, választmányát. 1888-ban az akkor 112 főt számoló testületben a választmányi póttagok között találjuk Mayer Adolfot is.38 Tisztes és csendes életéről nem alkothatunk részletes képet sem naplókból, sem újsághírekből. Egyetlen rendkívüli eseményt örökített meg egy kártérítési panasz „Mayer Adolf városi boltbérlőnek kirakati üvegtáblája kitöréséből származó 19 Korona kárának a tettes Márkus Lajos városi rendőr ellen leendő megállapíthatá- sa tárgyában".39 Életének tanúi szinte kizárólag könyvkötései. A nyomdai, könyvkiadói (kisüzemi) kötészetek szaporodásával, illetve a rendkívül olcsó új, ipari könyvkötőtechnológiák (egy lépésben melegíthető présgépen nagyméretű klisékkel díszített, előre gyártott elemekkel fölszerelt, beakasztott technikájú kötések) elterjedésével a kis könyvkötői műhelyek, boltok kínálatában már elenyészően kevés a magasabb szintű szaktudást igénylő kézműves műhelykötés. Azon igényes megrendelők száma változatlanul csekély maradt, akik bibliofilként még áldoztak jó minőségű, gondos kézműves kivitelezésű, olykor ipar- művészeti színvonalú könyvkötésre. Akadtak ugyan továbbra is tehetősebb bibliofilek, rendkívüli alkalmakra díszalbumokat, reprezentatív ajándékokat rendelők, de a mindennapi tömegigény kielégítésére (könyvtárak számára is) megfeleltek az egyszerűbb félvászon és papírkötések. Ha mégis van kötésdísz, akkor ezt önálló szépérzéket, készséget kívánó tervezés mellőzésével, időigényes kézimunkát kívánó elemenkénti kialakítás nélkül, sietősen fel lehetett vinni a táblákra készen vett nagy sablonok, klisék révén. Az igényelt kötésanyagok között egyre ritkább a finom előkészítést kívánó bőr, a borító- és előzékpapírok kizárólag készen vásárolt nyomdai termékek. Mayer Adolf jellegzetes könyvkötéseiből válogatunk e közlemény képekkel illusztrált mellékletében, utalva azokra a konkrét díszítőszerszámokra, melyek ma a Laczkó Dezső Múzeum történeti gyűjteményében vannak. 159
