Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Hudi József: Koncz Pál a könyvkultúra kutatója
Restaurátorként az is kézenfekvőnek tűnt számára, hogy a papírmalmok, papírkészítő mesterek történetét is fel kell tárni. A múzeumi műtárgyraktárakban őrzött tárgyakhoz kötődő tudást tudatosan egészítette ki könyvtári, kézirattári, levéltári forrásokból merített ismeretekkel. A Veszprém Megyei Levéltár kutatószolgálata munkatársaként gyakran tapasztaltam, hogy egy-egy kutatási témához milyen alaposan felkészül, az összes fontos forrást átnézi, s miután egyhelyütt befejezte, egy másik levéltárban folytatja az anyaggyűjtést. Mindez komoly áldozatot kívánt, hiszen restaurátor és nem történész-muzeológus volt, nem rendelkezett a munkahely által biztosított kutatónappal. Nagyvonalúságára jellemző, hogy az általa készített cédulák információit szívesen megosztotta másokkal. Könyvkultúrával kapcsolatos kézirataim között számos - könyvkötőkkel, nyomdákkal, írókkal és kiadványokkal - kapcsolatos céduláját őrzöm. Később, amikor az internet forradalmasította a kommunikációt, e-mailben küldte el könyves feljegyzéseit, a levél mellékletében pedig fotóit azzal a szerény megjegyzéssel, hogy valamire majd csak fel tudom használni. A kutatás mellett 1990 előtt a publikálás is nehézséget okozott, hiszen működött a cenzúra, s kevés volt a publikálási lehetőség. Hiányzott az intézményi ösztönzés is, hiszen a Koncz-féle speciális témák iránt a múzeum akkori vezetősége nem mutatott túlzott érdeklődést. Ennek következtében papíripar-történeti tanulmányai a MTESz Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Papíripari Hagyományok Védelmét Szervező Bizottság A/4-es formátumú közleményeiként meglehetősen szerény formában jelentek meg Karczag Gábor elnök jóvoltából. Ma már antikváriumi ritkaságnak számítanak. Munkamódszeréhez tartozott a sok időt igénylő helyszíni kutatás: a könyvkötők leszármazotta- inak felderítése, emlékanyaguk (könyvek, nyomtatványok, szerszámok, könyvdíszítmények, iratok, fotók) feltárása és begyűjtése, műhelyük topográfiai azonosítása. A terepkutatást minden esetben precízen dokumentálta, a helyszínen készült feljegyzéseket, rajzokat, fotókat a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum adattárában, fotóarchívumában helyezte el. (Barátjaként, kutatótársaként tanúsíthatom, hogy hasonlóképpen járt el az Erdélyben vásárolt, onnan származó folyóiratokkal, hírlapokkal, melyeket selejtezés helyett az Eötvös Károly Veszprémi Megyei Könyvtárnak ajánlott fel megőrzésre.) Koncz Pál az 1980-as évek első felétől fokozatosan építette fel életművét: feltárta a sólyi és pápai papírmalmok történetét; az ipartörténet mellett foglalkozott az előállított papír azonosítási lehetőségeivel (vízjelek) és a vízjelkutatás történeti hasznával. „A restaurálás során szétbontott könyvek, kéziratok papírosának vizsgálata rendszerint kiegészül a papírkészítés technikai- és vízjeladatainak felvételével, melyre gyakran csak ekkor van lehetőség. Az így szaporodó, a megye volt papírosmalmaiból származó vízjelanyag késztetett először arra, hogy tervszerűbb kutatásba kezdjek" - vallott kutatásainak kezdetéről.2 Rá jellemző (már-már túlzott) szerénységgel sem ekkor, sem később nem tartotta magát történésznek. így lett a saját szóhasználatával „nem hivatásos kézműves-ipartörténeti kutató"3, majd emellett az 1980-as évek végétől amatőr családtörténeti kutató, aki saját családja ágas-bo- gas történetét a néprajzos munkamódszerével és alaposságával dolgozta fel (pl. az egykori, mára lebontott lakóházról rekonstrukciós rajzot, részletes leírást készített).4 Arra is volt gondja, hogy a városi tisztséget betöltő családtagokról készült 19. századi festmények, fotók az érintettek beleegyezésével a helyi (makói) múzeumba kerüljenek, és közkinccsé váljanak. Jelen kötetben olvasható esettanulmányai két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyek restaurátori munkájához kötődnek, a másikba pedig azok, amelyek tudatos kutatóprogramja termékei. Tanulmányok születtek a múzeumban általa restaurált könyvekről (ősnyomtatványról, Bibliáról, szótárról), „szent- kép"-kőnyomatokról vagy más tárgyakról (pl. Madonna-szobrokról). Saját kutatási terve hosszú távra szólt, s meg is valósította. A Veszprém megyei könyvkötészet-kutatás terén a politikai-gazdasági rendszer- váltásig elért eredményeket a Magyar Könyvszemlében 1992-ben megjelent tanulmányában összegezte, egyúttal ki is jelölte a további kutatás fő irányait. A könyvkötők archontológiájának ismeretében feltérképezte a Veszprém megyében dolgozó 18-19. századi ajkai, pápai, veszprémi könyvkötőket, díszítőművészetüket. Emellett időben is kiterjesztette a kutatást: számba vette a megye reneszánsz könyvkultúrájának emlékeit, és a 20. századra is kitekintett, amikor pl. feltárta Mayer Adolf (1848-1918) pápai könyvkötő műhelyének és a pápai Kis Tivadar- féle könyvkötészetnek és könyvkereskedésnek a történetét. 14
