Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Adalékok zsoldos György és Szép Miklós 18-19. századi PÁPAI KÖNYVKÖTŐK MŰKÖDÉSÉHEZ A kézművesség szép mesterségét, a könyvkötészetet Pápán űzők közül két olyan mester működésének nyomait törekszem bemutatni, akik a 18-19. század fordulóján polgártársai, céhtagtársai,1 atyafiai voltak egymásnak. Mindketten református kisnemesi identitással élő megbecsült tagjai a korabeli városi társadalomnak, illetve egyházuknak. Elsősorban kezük munkájának, azonosított készítményeiknek, illetve díszítőszerszám készletüknek bemutatása lehet cél, ugyanis a korszak helyi írott forrásai nagyrészt elpusztultak, vagy igen töredékesek. Tevékenységük elsőrendűen a művelődést, a kultúrát szolgálta. Pápa katonai véghely múltjából magának szabad jogállapotot követelő mezőváros, amely ekkor az Esterházy család Pápa-Ugod- Devecser-uradalmának része. Olyan földesúri joghatóság alatt álló oppidum, amely királyi privilégiummal is dicsekedhetett s földesurával kötött örökös szerződésekben törekedett jogait megőrizni, illetve megerősíteni.2 A 18. század elejétől fogva felívelő növekedés során többvallású, többnemzetiségű, fejlett kézművesiparral gyarapodó várossá lett az uradalom jótékony hatású telepítéspolitikája révén. A végvári korszakban még javarészt protestáns lakosság többsége ekkor már katolikus, a reformátusok nyilvános vallásgyakorlása több mint fél évszázados tiltás után csak II. József türelmi rendeletének (1781) végrehajtása során térhetett vissza nagy múltú Kollégiumukkal együtt a város falai közé.3 Az uradalmi adminisztráció, a Szent Ferenc-rendi kolostorkönyvtár, a katolikus, evangélikus és református papság mellett a református iskolák tanárai és diákjai lehettek nagyobbrészt a könyvkötők megrendelői. E korszakban még a könyvkötők tevékenységének nagy részét tette ki a különféle uradalmi, céhes, illetve hegyközségi jegyzőkönyvek, számadások, diáriumok, valamint iskolai kéziratok számára szükséges üres könyvek készítése. Ima- és énekeskönyvek, tékák és díszdobozok, okulárétokok és más effélék nagy számban keltek el a műhely-boltban és vásárokban. Mindenesetre Pápán a 18. század folyamán mindvégig megélt egy-egy könyvkötő; a század utolsó harmadától bizonyosan kettő-három is, amint az alábbi adatokból kitűnik. A 19. század során azután az iskolázottság, az alfabetizáció általános terjedésével Pápán és Veszprémben is 3-6 főre emelkedhetett az egyazon időszakban tevékenykedő könyvkötők száma.4 Zsoldos György tevékenysége Zsoldos György hajdani pápai könyvkötőről (majd mesterségét folytató azonos keresztnevű fiáról) néhány adat közlésére már korábban sor került.5 Ezúttal az azonosított készítmények bemutatása és a már közöltek pontosítása a célunk. Mesterünk talán oldalági rokona annak az 1786-tól szombathelyi polgárjogot kapott, pinkafői születésű id. Zsoldos István kompaktornak, akinek működéséről J. Halász Margit közölt adatokat.6 A család további több lehetséges tagjának nevét is felsorolta, pontos leszármazási kapcsolatuk nélkül. Fennmaradt egy iratmásolati könyv, melybe az 1818-ban Sopronban céhtaggá lett ifjabb Zsoldos István könyvkötő rendre bemásolta a szombathelyi városi polgárság soraiba való fölvételéért folytatott jogérvényesítő küzdelme dokumentumait.7 Hogy ez a szombathelyi vonatkozású forrás éppen Pápán őrződött meg, legalábbis megengedi föltételeznünk, hogy a szombathelyi és a pápai Zsoldos család között létezett rokoni kapcsolat. Mesterünk az idősebb szombathelyi Zsoldos Istvánnal azonos generáció tagja. A polgárjogot végül kiharcoló fiatal mester 1806-ban János nevű fiát a pápai református gimnáziumba íratta be.8 Az 1638-ban Pozsonyban címeradománnyal nemesített Zsoldos család két testvér tagja a 18. századi Pápán György és Boldizsár.9 Utóbbi az 145
