Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet

Könyvkötések Pápáról A 18-19. SZÁZADBÓL Nem hivatásos kézműves- és ipartörténetkuta­tóként mintegy tíz éve kezdtem el Veszprém me­gye 18-19. századi könyvkötészetével foglalkozni. Ezzel párhuzamosan feldolgoztam a könyv- nyomtatással és kötészettel szoros kapcsolatban álló papírkészítés megyebeli emlékeit, így Pápa 18. és 19. századi két papirosmalmát és készít­ményeiket.1 A kötéskutatásban a díszítmények, anyagok és technikák vizsgálatára, dokumen­tálására, valamint az egyes kötésemlékek közötti párhuzamok, analógiás összefüggések megfigye­lésére törekszem. E munka előzményeiről, illet­ve a módszereiről korábban már beszámoltam.2 Ott közöltem az eddig megismert mintegy har­mincfős könyvkötőmester- és legénynévsort Pá­páról. Ezúttal csupán egy-egy pápai kötéscsoport példányainak ismertetésével foglalkozom, rész­ben korrigálva korábbi feltevéseimet az azóta szerzett ismeretek alapján. A Magyar Iparegylet számára 1847-ben ké­szült felmérésben említik,3 hogy a Veszprémben működő könyvkötők az (egyesített) pesti és bu­dai céhhez4 tartoztak. Feltehetőleg Pápa mesterei is ide soroltattak. Könyvkötők pápai működése a gyér és töredékes levéltári forrásokból egy­előre csak a 18. század derekától bizonyítható. Egy 1720 és 1765 között keletkezett kötéscsoport hovatartozása vált kérdésessé számomra. E pél­dányok jó színvonalon kivitelezettek, többnyire vaknyomásos díszítésű, görgetőkkel kereteit, a 17. századi német és németalföldi könyvkötések Közép-Európában is elterjedt késő reneszánsz és barokk stílusjegyeit mutató könyvkötések. Pápa város uradalmi, egyházi és céhes intézményei a megrendelők. így pl. az Esterházy-uradalom 1735 körül készíttetett térképes birtokkönyveitől kezdve a helybeli plébánia és parókia anyaköny­vein, a ferencesek kéziratkötésein át a helyi céhek és hegyközségek rendszabásáig, jegyzőköny­veiig terjedő sorozat.5 Korábbi feltételezésemet, hogy ezek bizonyosan mind pápai mester(ek) munkái, vissza kell vonnom. Egyikükben sem szerepel olyan bejegyzés, amely egyértelműen igazolná, hogy Pápán készült. Erre következtet­ni engedő más forrásadatunk sincs. Nem lehet teljes határozottsággal elvetni, hogy akár átme­netileg, pl. uradalmi intézkedésre más városból meghívott mester működhetett itt. A kérdés még nyitott. Mindenesetre e kötések készítéstechni­kájukkal, díszítőmotívumaikkal és azok kissé anakronisztikus ízlésű kompozícióival a korabeli ausztriai és nyugat-magyarországi könyvköté­szet jellegzetességeit mutatják. Mithay Sándor pápai múzeumigazgató hívta fel figyelmemet a tárnokmester, pápai földesúr Esterházy Ferenc egy 1742-ben Pozsonyban kelt levelére,6 melyben ő a pápai vár prefektusát utasította, hogy vigyen Pozsonyba legközelebb magával „az Catastrumból egy nagy könyvet, hogy más ezeket is, hozzávalókat csináltathassamMithay Sándor úgy vélte, hogy itt az öt ismert fólió birtokkönyv egyikéről lehet szó. A kötés egy szoros azonosságokat mutató kötés­csoportba illeszkedik. 1752-ben, mikor a bécsi udvar rendeletére a megyegyűlés megtiltotta a reformátusok vallás­gyakorlatát a város területén, a kiküldöttek lefog­lalták a parókia jegyzőkönyvét is, majd átadták a reformátusok pápai lelkipásztorának megtett plé­bánosnak.7 Feltehetőleg ezután készült a könyv jelenlegi, talán másodlagos kötése, melynek táb­láit a kérdéses kötéscsoport mintakincsét mutató fehér timsós bőrkötés díszíti. Kiemelkedően szép, az arctábla-középmezőben korpuszklisével is el­látott példánya volt a sorozatnak egy címlapja- vesztett, pontosan nem azonosított Pázmány Péter prédikációs köteté, melyet 1982-ben még láthat­tam az egykor Esterházy-birtok Szentbékkálla plébániáján, s amely (egy HB-monogramos kapcsú másik kötésemlékkel együtt) a könyvtártöredék 1993. évi Veszprémbe hozatalakor már nem volt meg. így csak gyűjtőkartonom őrzi a kötéstör­téneti kutatás számára könyvészeti és készítés­137

Next

/
Oldalképek
Tartalom