Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Életrjaz
ICONCZ PÁL (1951-2015) A szerző Hódmezővásárhelyen született református kántortanítói családban. Szülővárosában a Liszt Ferenc Zenei Általános Iskolában hegedűt és zongorát tanult. 1966-1970 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium könyv-, papír-, bőrdíszműves és restaurátor szakára járt. Érettségi után rövid ideig a Pest Megyei Levéltárban dolgozott restaurátorként, majd másfél évig a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban grafikusként. 1972 őszétől nyugdíjba vonulásáig a veszprémi Bakonyi Múzeum (ma Laczkó Dezső Múzeum) restaurátora volt, 1998-2012 között osztályvezetője. 1979-ben szerzett diplomát papír- és könyvrestaurátorként a Magyar Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán. Diplomamunkája egy 1567-ben nyomtatott wittenbergi Luther-biblia konzerválása és restaurálása volt. Első múzeumi munkájaként konzerválta és kiegészítette az egykori veszprémi Fecskendőház várbeli épületén található kronostichont. 1975-ben végezte el Beriszló Péter veszprémi püspök frissen feltárt tumbája töredékeiből a címeres epi- táfium rekonstrukcióját, amellyel Kovács János műemléki kőrestaurátorral közösen 1976-ban az országos restaurátor pályázaton díjat nyert. A szűkén vett restaurátori munka mellett kiterjedt műtárgyvédelmi tevékenységet folytatott. Jelentős szerepet vállalt a Múzeum új műtárgy- raktárainak és restaurátorműhelyeinek kialakításában és felszerelésében; 2004-2007 között országos műtárgy védelmi szakfelügyelő, 2009-2010 között az Országos Múzeumi Állományvédelmi Bizottság tagja volt. Meghívott előadóként éveken át oktatott a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola régésztechnikus szakán. A rendszerváltás után kiépülő erdélyi múzeumi (elsősorban sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, csernátoni, kézdivásárhelyi, kolozsvári) kapcsolatok során szakmai tanácsadóként és konkrét munkával is rendszeresen segítette az erdélyi közgyűjtemények állományvédelmi munkáját. A múzeumi műtárgyvédelem összefoglaló bemutatására munkatársaival megrendezte az „Előtte/utána" - Restaurálás, műtárgyvédelem a Laczkó Dezső Múzeumban, 2009-2010 című kiállítást, amelynek kurátora volt. 2006-ban Laczkó Dezső-díjat kapott. Nemcsak munkássága, élete is ezer szálon kötődött munkahelyéhez, a veszprémi múzeumhoz és általában a hazai és határon túli múzeumügyhöz. Azon kevés, a múzeumi munka minden területe és apró rezdülése iránt érdeklődő ember közé tartozott, akihez munkatársai bármikor fordulhattak információért, ötletért, segítségért. Szakmai pályafutása alatt kézműves ipartörténeti kutatásokat végzett. Témája a 18-20. századi Veszprém megyei papírkészítők (papírmalmok) és könyvkötők, a papír- és könyvtörténet volt. A MTESz Papír- és Nyomdaipari Egyesülete 1989-ben Lengyel Lajos-díjjal tüntette ki a Veszprém megyei Pápa, Igái és Sóly helységekben egykor létezett papírmalmokról készült dolgozataiért. Ezt követően az 1990-es évektől két és fél évtizeden át végzett kutatása a Veszprém megyei könyvkötőkre koncentrált, amiből több mint húsz tanulmány született. Tervei között szerepelt a kutatásai során feltárt, még fel nem dolgozott további könyvkötőkre vonatkozó adatok publikálása. Hagyatékában több elkezdett tanulmánytöredék is hátramaradt, többek között Szily János, Anton Kopperger és Zsoldos István pápai, Franz Dominik Spaiser győri és Krausz Ármin veszprémi könyvkötők, illetve könyvkereskedők munkásságára vonatkozóan. Éveken át folytatta a tihanyi bencés apátság épületében felhalmozott, majd a veszprémi múzeumba költöztetett vegyes provenienciájú műemlékkönyvtár feltárását. Részben ez a kutatás képezi a Laczkó Dezső Múzeum Látványkönyvtár - Tudástár című állandó kiállításának alapját. 11
