Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet

EGY SOPRONI KÖNYVKÖTÉS 1791-BÓL

A Szent Benedek Rend Főapátsági Nagykönyvtárának kézirattára őriz Pannonhalmán egy fólió méretű, egészbőr kötésű könyvet,1 amely a hajdani soproni egyenruhás fegyveres polgárőrség pro- tokolluma. E jegyzőkönyv egyúttal a 18. század végi virágzó soproni könyvkötészetnek is becses kézműves ipartörténeti emléke. Az arctábla aranyozott felirata (2. kép):

„PROTHOCOLL DER BÜRGERLICHEN UNIFORMIRTEN SCHARFSCHÜTZEN COMPAGNIE EINER KÖNIGLICHEN FREY STADT OEDENBURG ANNO 1791

A háttábla aranyozott felirata (1. kép): „VERFERTIGET WORDEN DURCH M.G. S."

A poncolással és laparanyozással díszített metszésű könyvtestet színezett, aranyozott juhbőr borítású rongylemez táblák fedik. Táblaméret: 405x260 mm. A hat valódi (zsineg-) bordára fűzött könyv gerincére a kötésbőr közvetlenül van rákasírozva. Oromszegőt (kapitális) nem varrt a mester. A kötésbőrt - a korabeli divatnak megfelelően - dekoratív festéssel színezte; a táblaközépen elhelyezett ovális feliratmezőket és a táblasarkokat sötét mályvaszínre, a felület további egészét pedig intenzív nedvzöldre. A mályva betétszínek nem bőrmozaik-, vagy rátételemek, hanem az egybefüggő bőrfelszín elkülönített, helyi színezésével készültek. (Hasonló lokális színezéssel gyakorta emelték ki a korabeli, ún. könyvtári kötések gerincfelületén a címmezőket vagy/ és a kötetszámjelzés téglalap, ovális, vagy kör foltját. Elterjedt volt vas-tannáttal vagy fekete fedőfestékkel egyes kompozíciós elemeket, illetve a gerincfelület fej- és láboromhoz eső szélső bordamezőit sötétíteni stb. (A mályvaszínű díszítés gyakorta okkersárgára halványul; példányunk élénken megmaradt színe külön érték.) A táblasíkokat, az előzék felőli beütést (borítóbőr-behajtást) és a gerincfelületet kézi egyes-bélyegzőkkel,

klisékkel, vonalzó- és sávozó szerszámokkal aranyozta a mester.

Az arctáblán alkalmazott két klisé egyikén sztereotip koronával ellátott magyar kiscímer van, melynek keretező borostyánkoszorúját egy-egy angyal tartja (3. kép). A másik klisén alul Sopron város címere szerepel, tetejéhez illesztve a Habsburgok kétfejű sas címerállata koronával, körben babérkoszorú (4. kép). Ugyanezek az angyalfigurák és több apró díszítőelem szerepel a soproni könyvkötők 1790-ben, idősb Gottlieb M. Schrabs által bekötött jegyzőkönyvén is.2

A kézibélyegzők vésetei jellegzetes rokokó elemek: csokorra kötött babérlevélfüzérrel díszített ovális keretben könyv, reáhajló leveles ággal; rózsaszál; kandelábertányér lánggal; levélfüzérrel díszített kétfülű urna; szögletes fülekkel ellátott fedeles-talpas urna stb. (5. kép). Variánsaik nemzetközi elterjedtséggel megtalálhatóak a korabeli európai könyvkötés-díszítésben, mint a nyomdász-, vésnök-, díszítőfestő és más egyéb kézművességet szolgáló mintakönyvek motívumkészletének ezen iparágba került elemei. Az alkalmazott díszítmények kompozíciós felhasználásában, a táblasík kitöltésének ritmusában volt csupán lehetősége a mesternek, hogy ízlését bizonyíthassa. Ebben is erősen befolyásolták a vándorlás és a kereskedelmi, könyvbizományosi kapcsolatok fenntartása során szerzett benyomások. Bécs, Pozsony, Nagyszombat, Győr kötésemlékeinek szoros esztétikai rokonsága, egyezései is ezt példázzák.

Kordivat és árukínálat szabta megoldás a soproni polgártestület jegyzőkönyvének előzékpapírja is. (6. kép) Két külön-külön elkészített, de egymáshoz szerkesztett futómustrájú magasnyomó fadúcról nyomott díszítménye sárga és fekete keményítős fedőfestékkel készült. Ez az ún. „im- primé" papírtípus igen elterjedt volt mint tapéta, doboz- és ládikabélés, díszcsomagolóanyag is. Példányunkkal egyező előzékpapírt alkalmazott pl. a győri Szemináriumi Könyvtár egyik 1790 kö117