Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
Tisztelt Közgyűlés! Tekintetes Polgármester Ur! A harctéren küzdő m. kir. 7. tábori ágyusezrednek és a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezrednek képviseletében jelentünk meg szives meghívásukra e közgyűlésen és megilletődve mondok köszönetét tekintetes Polgármester urnák, Veszprém város tanácsának és a város közönségének azért a lélekemelő köszöntésért, mellyel távollévő és a haza nagy ügyéért, jövendőjéért küzdő hős ezredeinket 12. ünnepli. Mindnyájunknak - e hires tisztes városnak a fórumán ebből az alkalomból összegyülekezetteknek - szivét magasztos érzelmek hevületével hatja át ez az ünnepély. Méltóan megtiszteli ebben a város a nevét viselő hős ezredeket, megtiszteli Önmagát is és tanúságot tett arról, hogy a magyar hazaszeretet, a családszeretet ösztönös melegével ragadta meg az alkalmat arra, hogy a harctéren küzdő hős fiainak diadal hírére összehívja a családot, hogy együtt örvendezzünk annak a nagy diadalnak, melynek híre a hivatalos jelentés szárnyán ország-világnak tudtul adja a mi dicsőségünket, tudtul adja azt, hogy az Isonzónál vívott többnapos félelmetes csatában győzött a honvéd! Diadalt aratott a veszprémi 31. honvéd gyalogezred. A hivatalos jelentések szűkszavúak szoktak lenni. Egyes ezredeknek névszerint való megjelölése csak nagy haditények után szokott történni. Az egymással mérkőző ellenfelek harcoló erejüket titokban tartják, mert különben ha tudná az ellenség, hogy hol, mennyi és milyen ezred van, akkor az intézkedéseit úgy tenné meg, hogy több ezredet küldene egy ellen, a jobbakat a jobbal szemben. A Napóleoni háborúkból maradt ránk az a taktikai alaptétel, hogy a csatatér egy valamely helyén viszonylagos túlerővel kell meglepni az ellenséget. Nem hirdetjük ki tehát az ezredek nevét a lapokban nagy ok nélkül. Most kihirdették, mert meg volt a nagy ok, egy olyan fényes diadal, amely örök időkig fényes lapja marad Rövidi Maxon Lajos150 ezredes, katonáitól imádott ezredparancsnok úr vezetése alatt harcoló veszprémi 31. h. gy.-ezred történetének, dicsősége a Schamschula Rezső altábornagy úr bölcs vezérlete alatt lévő 41. honvéd hadosztálynak is, melynek 13. kötelékében hősiesen együtt harcol a hazáért, a diadalért a város másik hős ezrede, a megyesi Schwartz Jenő alezredes úr parancsnoksága alatt álló 7. tábori ágyusezred is. A hivatalos jelentés, mely május 25.-én jelent meg, azt adta hírül, hogy a veszprémi 31. honvéd gyalogezred 48 órán belül 17 ellenséges támadást vert vissza. Ebben a rövid mondatban de sok mindent látnak a mi katonaszemeink és most, a midőn ünnepelni és a kivívott diadalnak örülni itt a családi fészekben összegyülekeztünk, méltán kérdezhető, hogy miképen is történt meg ez a hires-nevezetes, több napos Isonzó-Csata. - Az a hadsereg - mondjuk Isonzó-hadsereg -, melynek kötelékében mindkét háziezredünk huzamosabb idő óta hősiesen együtt harcol, a délnyugati, vagyis olasz harcvonalnak legdélibb részén hadakozik. Ennek a résznek azt a hozzá méltó feladatot osztotta ki a legfelsőbb hadúr, hogy állítsa meg a hitszegő olasz hadsereget abban az útjában, melynek iránya Trieszt. Hosszú idő óta sóvárgó szemekkel pillant már az olasz kapzsiság és nagyravágyás annak birtokára, e városnak és környékének lakósi évtizedes alattomos aknamunkával mérgezte már előre az olasz politikai perfidia. Az Isonzó-hadseregnek csataterét elképzelhetjük, ha magunk elé gondoljuk az Adriai tenger legészakibb részén a trieszti öblöt, ennek legészakibb csücskétől körülbelül 20 km.-re északra Görzöt, 25. km.-re délkeletre Triesztet, továbbá az Isonzó-völgyet, melynek torrens folyóvize Görznél rohan le az Alpokból a gradiskai síkságon át a tengerbe és a Vippach folyó nyugat-keleti irányú völgyét Görztől kb. 6 km.-re délre. Az Isonzó a Vippach völgye és a tengerpart között terül el a mi csataterünk. Karsztos fensik ez, mely Trieszttől a tengerpart mellett meredeken 200-300 méterig emelke150 Maxon Lajos, rövidi, altábornagy (Komárom, 1874. márc. 21.- ?) A bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzését követően elvégezte a bécsi Hadiiskolát is. 1900-tól a 9. lovas ddr. vezérkari tisztje. 1902-től a 7. huszár ezrednél csapatszolgálaton. 1906-tól vk.-i szds. a 27. (kassai) gyalog hadosztálynál. 1909-től szd. pk, a 2. huszár ezrednél. 1910-től a 6. lovas ho. vk.-i főnöke. Ezen beosztásában éri a világháború kitörése. Tryncanánál lovas rohamot vezet, kézitusában 270 orosz foglyot ejt. 1915 Rarancze, Toporoutz, 1916 Mulczyczny, Jeziercy (a 4. huszár e. egyik századát gyalogos rohamra vezette), Gorochow (népfelkelő huszáraival fedezte a visszavonulást) -nál harcolt 1916. nov. 1. - dec. l.és 1917. jan. 1.- aug. 6. között a 31. honvéd gyalogezred pk.-a. 35 hónapot volt a fronton. Ezután gyógykezelésre szorult. 1920-ban Szatmár város pk.-a, majd ho. pk. Kaposváron. 1922-től a 4. vegyes ddr. pk.-a Pécsen. 1924-től altábornagy. 1925-ben nyugdíjazták. 1931. ápr. 11-től a 31-es Bajtársi Szövetség egyik díszelnöke. 1936 körül Pécsen élt. (HERCZEGH 1936,25., 231-232., 241. [fényképen], 243., 249., 251., 257-258., 261., 267., 269-270., 272. [fényképen], 279., 312., 351., 355. [fénykép], 356.) 80
