Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
viddel később - 1919-ben - ugyanígy tett a világháborút követő kommtin és a román megszállás emlékanyagával is. Noha papi hivatása, világlátása és életútja ismeretében joggal feltételezhetjük, egyik irányzattal sem vállalt semmilyen legcsekélyebb közösséget sem, tárgyi anyagukat gyűjtötte és megőrizte, annak ellenére is, hogy kedvenc érdeklődési területe meglehetősen messze esett azoktól.) Laczkó 1918-ban lemondott a háborús évek alatt rengeteg kellemetlenséggel - így pl. csaknem folyamatos katonai beszállásolásokkal29 - járó gimnáziumi igazgatóságról, 1920-ban tanári pályájáról is visszavonult. Hátralévő életét szinte kizárólag kedves múzeumának szentelhette, barátja és utódja Rhé Gyula30 társaságában (akinek legidősebb fia, Lóránt, 31-es önkéntes szakaszvezetőként, 19 évesen halt hősi halált 1918-ban a Montelló környékén). Bár számos herce-hurca, kényszerszünet és kitérő után, de megérhette az 1904-től a vármegyeháza 2. emeletén elhelyezett gyűjtemények új, akkoriban igen modern múzeumépületben való elhelyezését. A múzeum ünnepélyes megnyitására 1925. május 24-én, Horthy Miklós kormányzó, Rótt Nándor veszprémi püspök, Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter, valamint a megye és a város notabilitásainak jelenlétében került sor.31 Laczkó ekkor megkapta a tankerületi kir. főigazgatói címet, jóllehet efféle sallangok soha nem érdekelték különösebben.32 Az 1920-as években jelentős szerepe volt az eplényi bauxit és mangán feltárásában, aminek a vesztes háború és Trianon után rendkívüli nemzetgazdasági jelentősége volt. Emlékét a város határában az 1935-óta a nevét viselő forrás,33 s a múzeum mellett 1937-ben felavatott, dr. Medgyessy Ferenc34 szobrászművész által készített szobra35 őrzi. 1990. március 1-je óta az általa alapított múzeum is a nevét viseli. Az I. világháborúban elesett veszprémi piarista diákok neveit egykori várbeli iskolájuk földszintjén, a Veszprémi Piarista Diákszövetség szorgalmazására 1929-ben felavatott emléktáblán olvashatjuk.36 Az összeállításunkban is feltűnő Grimplini Adolf, Győrötskey György és Ferenc, Ludvig Kálmán és Rusznyák Béla neve is közöttük szerepel. Grimplini Adolf zászlós a bukovinai Kirlibaba környékén, Győrötskey Ferenc hadapród a galíciai Maniów környékén, Ludvig Kálmán zászlós a szibériai Krasznojárszk hadifogoly táborában, Rusznyák Béla zászlós a Marysin-major környékén (Lublintól ÉNY-ra) jeltelen sírban porlad. Lukcsics Kálmán viszonylag korai, 44 éves korában bekövetkezett halálában is bizonyára közrejátszhatott súlyos háborús sebesülése. Régen meghaltak már a világháborút túlélt többi egykori levélírók is. Laczkó Dezső eredeti, a veszprémi alsóvárosi temetőben volt nyughelye, piarista rendtársaiéval egyetemben az 1982-es kórházbővítés miatt került ki ugyaninnen a távolabbi vámosi úti temetőbe. Ellenben számos levélírónak sem további sorsát, sem halálozási idejét, sem nyughelyét nem ismerjük. Mégis reméljük, jelen összeállításunkkal sikerült felvillantanunk életútjuk legalább egy-egy állomását. Úgy tűnik, legtöbbjük a háború zivatarában, a harctér embertelen viszonyai közt vagy a távoli hadifogságban is megőrizte tartását, lelki egyensúlyát, humorérzékét. Mindehhez talán hozzájárult az a legalább egy részüket jellemző mély istenhit, amely a velük kapcsolatban állt Laczkó Dezsőt, ismerőseinek egyszerűen csak Dezső bácsit, is jellemezte. A dokumentumok közreadásánál az alábbi rendet követtük. ABC-rendben találjuk a dokumentumot író, előállító vagy ajándékozó személyeket (vagy azt a személyt, akire a dokumentum vonatkozik), lehetőleg születési és halálozási adataikkal, valamint elsősorban tényekre szorítkozó, hosszabb-rövidebb életrajzukkal. Ezek, tekintettel az eltérő életpályákra, esetenként erősen vázlatosak. Minden életrajzot olyan irodalmi, levéltári, adattári hivatkozások zárnak, amelyekből az illető személyek adatait merítettük. hírlapszámok, röpiratok, falragaszok, kiáltványok teljeskörű gyűjtésére. (LDM múzeumtörténeti adattár 71/1650. régi szám: 62/1914.) 29 A veszprémi Piarista Főgimnázium I. világháború alatti, különféle katonai célokra való igénybevételéről részletesen: Kegyes-tanítórendiek értesítője 1914-1915:62-70., 1915-1916:9-13., 1916-1917:6-7., 1917-1918:6„ 1919-1920:4. 30 Rhé Gyula életrajza megtalálható jelen összeállításunkban. 31 A Veszprémvármegyei Múzeum megnyitása. VH, 33. évf. 1925.22. sz. (máj. 31.) 1-2. 32 Kinevezési okmány, Bp. 1925. máj. 15. (LDM múzeumtörténeti adattár 48.791/1977.) 33 - r. - r.: Laczkó Dezső forrás. VH, 43. évf. 1935.24. sz. (jún. 16.) 1-2.; Laczkó-forrás felavatása. VH, 43. évf. 34,1935. sz. (aug. 25.) Veszprémi ünnepi hetek melléklet 1-2. 34 Medgyessy Ferenc dr. med. (Debrecen, 1881. jan. 10. - Budapest, 1958. júl. 19.) orvos, Kossuth-díjas szobrászművész. (RÉVAI 1927,20:647., 1935, 21: 592.; LÁSZLÓ 1968,; DANKÓ-MÓDY 1978, 340-351.) 35 Gr. E.: Új szobor. VH, 45. évf. 1937. 34. sz. (aug. 22.) 5.; Vajkai Aurél: A Laczkó-szobor. VH, 45. évf. 1937. 35. sz. (aug. 29.) 3-4.; dr. R-l S-r: A Laczkó-szoborról. VH, 45. évf. 1937.36. sz. (szept. 5.) 3-4.; A veszprémi Laczkó Dezső-szobor leleplezési ünnepélye. VH, 45. évf. 1937.44. sz. (okt. 31.) 2. 36 A Veszprémi Piarista Diákegyesület 1927. 27.; A Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929, 35-36.; A Veszprémi Piarista Diákszövetség 1938,18-19. között az emléktábla fényképe. 13
