Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

1839-ben Pauly Mihály pápai építész, 1840-ben Fruhmann Antal győri építész készített terveket egy új megyeházára, de ezek nem valósultak meg. 1879-ben Horváth Sándor (1826-1887) veszprémi építész készített tervet a megyeháza további emelettel való bővítésére, ami anyagi okokból szintén nem valósult meg. Felmerült, ám ugyancsak nem valósult meg, egy kétemeletes bővítés terve is.

Viszont az 1850-es években felépítették a napjainkban is meglévő börtön épületeit.

Az 1870-es évekre már csak az alispáni hivatal, a megyei pénztár, a megyei levéltár, a veszprémi járás szolgabírói hivatala és az állami adófeliigyelőség fért el a megyeháza épületében. A többi hivatalt kénytelenek voltak más épületekben elhelyezni. Az idővel megnövekedett megyei adminisztráció számára 1886- 1887-ben hatalmas, új vármegyeháza épült a vártól délre, a városban. A megüresedett régi székházat ekkor a királyi törvényszék kapta meg. Végül 1905 májusában a régi megyeházát lebontották, s telkéhez csatolva a Kolozsváry-féle kanonoki házat megépítették az új törvényszéki épületet.

A hatalmas épületegyüttes völgy felőli, többszintes külső része a 20. század végéig a börtöncellákat, emeletes utcai frontja pedig napjainkban is a megyei, városi (és sokáig a járás-) bíróság irodáit, hivatali helyiségeit foglalta/foglalja magába.