Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

többpártrendszer visszaállítása, hazánknak a Varsói Szerződésből, a KGST-ből való kiszakítása gondolatával és az ország -semlegesítése- gondolatával. Mivel Vaczkó László úgy érezte, hogy az ellenforradalom alatt játszott szerepe miatt sérelmek érték, és az 1959-ben történt pedagógusi pályára lépése is pillanatnyilag anyagilag kevésbé volt számára előnyös, ezért pár évi politikai passzivitás után újból foglalkoztatni kezdte az 1956-os ellenforradalom eszméi fenntartásának gondolata". Ez a magyar nyelvünket megalázó bekezdés igyekszik sugallni a bíróságnak - s a közvéleménynek, hogy Vaczkó László nem csak megátalkodottan „ellenforradalmár", de önző, sőt saját döntésekre is képtelen ember. Arra már nem ad magyarázatot a vádhatóság, ugyan mi haszna lehetett vagy mit várhatott egy falusi pedagógus vádlott, amikor a „néphatalom szilárd" (Kádár János), attól, hogy ápolja 1956 emlékét és eszmeiségét. Megtudjuk a vádiratból, hogy Vaczkóék Somló-hegyi pincéjében minden évben megünnepelték a forradalom évfordulóját. „Vesztróczynak az 1959-ben izgatás miatt történt elítéléséről Vaczkó tudomást szerzett, és mindezen tények hatására, valamint, hogy gyermekkori barátság fűzte össze őket, Vaczkó 1959-től kezdődően október 23-a alkalmával felhívta Veszt- róczyt a Somlón lévő pincéjébe, és ott -megünnepelték- az ellenforradalom kitörésének évfordulóját, felidézték az 1956— os eseményeket." A vád tárgya ezután Vaczkó Lászlónak az a cselekedete, hogy „1961. október 23-a alkalmából több közeli barátjának és ismerősének borítékba képes levelezőlapot küldött az ellenforradalom évfordulójára való emlékeztetésül". A vádirat - némi homállyal - úgy sejteti: ekkor vetette fel Vaczkó László Vesztróczynak, hogy „kellene röplapokat küldeni és azok előállítására és terjesztése céljából jól lenne (sic!) egy baráti társaságot létrehozni. Vesztróczy ezzel az elképzeléssel egyetértett és vállalkozott a társaságban való részvételre".

Vaczkó László Major Istvánt és Burucs Dezsőt hívta meg levélben. Megírta mindkettőnek, hogy látogassa meg, és eléggé egyértelműen kitért a leveleiben arra, hogy „rendkívül fon-